Drukkertípusok 3.

A laziale

Folyton-folyvást a kínozza a gondolat, miként bizonyítsa be önmagának és másoknak is, komoly és alapvetően nagy klubnak drukkol. Nem kéne.
A Lazio legjobb esetben is a legkisebb a nagyok közül, de még mindig inkább a legnagyobb apró. Most komolyan, milyen támpontjai lehetnek egy Lazio-szurkolónak, mikor még saját városukban sem ők a legkomolyabb tényezők? Ideje nagy részében csendesen megbújik és csak egy-egy kisebb sikernél emeli fel hangját, bizonygatja igazát, de még ekkor sem esik le neki, hogy pontosan így bizonyítja a sztereotípiát: kizárólag kevéssé jelentős csapatok szurkolói viselkednek hasonlóan.

Sajátja a mindig megélt pesszimizmus, amit kirívó gyűlölettel igyekszik palástolni a Roma felé. És néhanapján még azt is elhiteti magával, hogy a bajnoki beosztást nem nézve, ugyanabban a ligában játszik a Lazio és a Roma. Mi marad hát? A városi rangadók. És megint, megint ezzel bizonyítja be az ezúttal igaz sztereotípiákat. Egy valóban sikeres klubnak nincs szüksége arra, hogy évente általában két meccs alapján határozza meg önmagát, helyette törődik a bajnoki küzdelmekkel és Európával. Ahol egyik sincs, hát, ott marad az iszapharc.