Tudjátok, milyen körülmények között zajlik egy cirkuszban az oroszlánok produkáltatása?

Az idomár a kezében tart egy pálcát, hasonlót a lovaglópálcához. Azzal irányítja és fegyelmezi az állatokat, ha szükséges. Ezt azért teheti meg, mert az oroszlánok azt hiszik, hogy az nem egy egyszerű bőr- vagy fadarab, hanem rájuk nézve veszélyes fegyver, ami kárt tehet bennük, ha nem engedelmeskednek vagy rátámadnának a tanítójukra. Amíg ez a status quo fennáll, a férfi élete biztonságban van, nem mernek odakapni az állatok.

Pont úgy működött a balliberális értelmiség érinthetetlenségének és megkérdőjelezhetetlenségének kultusza, mint az oroszlánszelídítő pálcája a ketrecek között. De elég csak egyszer megtudnia az oroszlánnak, hogy az csupán bot, és annyi.

Mindenki elhitte tehát, hogy ezek rettentő okos emberek, mert már ők csinálták a Beszélőt is, Heller olyan elnyomott volt, hogy bejárta a világ egyetemeit, Kis János marxista szempontból kárhoztatta a szovjet típusú társadalmat, Demszky meg a maoista kitérő után az alföldi lankák között, éjszaka utaztatta a szamizdat szerkesztőséget. Micsoda kalandok! És ugyanezek az emberek a feltétlen tiszteletük megtartásával hajóztak át a rendszerváltozást követő érába is. Hát ők csak tudják a frankót, nem?

Egy csomó illúziót azért sikerült megtartani a magyar társadalomban - felhozhatnék itt Nagy Imre megítélésétől kezdve egy sor történelmi kérdést -, mert hiába alakult át egy csapásra piacgazdasággá tervgazdálkodásból, demokráciává diktatúrából az ország, az elméleti okfejtések java részét ugyanazok az arcok végezték, akik már bőséggel ott voltak az ún. ellenzéki szervezkedésekben is. És amelyeknek nagyon komoly balos háttere volt, csak hogy még egyszer utaljak Kis, Demszky vagy mások előéletére.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az Ellenzéki Kerekasztalnak semmiféle komoly társadalmi felhatalmazása nem volt, azon túl, hogy bizonyos szükségszerű, a szabad választások lebonyolítását biztosító szabályokról megegyezésre jusson az állampárttal. Egyáltalán miért kellett tárgyalásokba bocsátkozni az MSZMP-vel, azzal a párttal, amelyik de facto felakasztotta és bebörtönözte az ’56-os forradalmárokat? Hogyan magyarázható az, hogy az Ellenzéki Kerekasztal elfogadta legitim tárgyalópartnernek azt a pártot, amelynek sem elődei, sem saját maga, soha az életben nem szerezte meg törvényes úton hatalmat? Hogy lehetett ebből Nemzeti Kerekasztal?

Úgy, hogy az akkori ellenzék - kivéve pár alakot, akiket most nem nevezek meg, mert teljesen nyilvánvaló kikről és főleg kiről van szó és már akkor is látszott, hogy magasan a többiek felett áll rátermettségben - jellemzően dilettáns alakokból, ügynökökből, illetve olyan elemekből állt, akiknek érdekük volt, hogy a társadalmi státuszukat mindenképpen megtartsák. Ez pedig nem sikerülhet úgy, ha minden borul és mindent tisztán, a nulláról kezdünk.

És persze lehet mondani, hogy szükséges volt az MSZMP komcsijait bevenni a buliba, hiszen itt volt még a szovjet hadsereg és a felfegyverzett Munkásőrség is, de ezeket az indokokat csak a helyzettől tartó, még inkább félő ember hihette el. Nota bene, valamennyit biztos túlzok, de ennyi luxust megengedek magamnak. Sok mindent utólag könnyebb megítélni, de akkor is. Nem érdekel.
A szovjet hadsereg arra sem volt képes, hogy Moszkvában visszavegye a hatalmat, akkor mennyire lett volna reális elképzelés, hogy ilyen akcióba kezd a legnyugatibb megszállt országban? Irreális.

Ugyanígy a Munkásőrség túlbecsülése is. Ez a lumpen brigád, hiába volt náluk éles fegyver, megmukkani sem mert abban a politikai helyzetben. Egy állam adhat tízezreknek fegyvereket, de a sarkán megálló embert faragni sokkal nehezebb feladat. Nagyjából 10-ből 9 az első adandó alkalommal dobta volna kútba a lőfegyverét, ha konfiktusos helyzet áll elő.

Grósz meg a bandája nyilvánvalóan megvezette az ellenzéket, amelynek egy nagyobb része ezt tapasztalatlanságból és egyébként valamelyest érthető nyereségvágyból hagyta, egy kisebbik része aknamunkával ezen dolgozott, és újfent egy harmadik, szintén nagyobb rész megnyugodva csapott a komcsik kezébe. Jól van, gondolták, az új felállásban sem lesz probléma.

A kiharcolt előjogokat semmiféle fenyegetés nem éri, ugyanúgy marad a kezünkben a kulturális és tudományos hatalom. Csak egy kicsit kellett volna várni, egészen kicsit, és az egész az MSZMP fejére hullott volna.

Akkor valami értelmesebb felelősségrevonás is felütötte volna fejét. De ezt úgy igazán senki sem akarta, az SZDSZ pedig már a választások után úgy ugrott a megilletődött úriemberekből álló MDF torkának, hogy azok négy évig magukhoz sem tudtak térni. Hiszen nem politikusok voltak, hanem többségében jóravaló urak, könyvtárakból és tudományos műhelyekből. Nem voltak felkészülve erre, nem is lehettek. Végül az MSZMP-nek az SZDSZ-szel kifőzött terve - utóbbi helyen tobzódtak az átvitt, sértetlen egzisztenciák - csont nélkül bejött, és új néven, totális többséget szerezve kormányozhattak, csupán négy évvel a rendszerváltozást követően.

Amúgy jóval kevesebb szavazattal szerezve kétharmadot, mint bármikor a Fidesz, csak úgy mondom.

Immár végre a mítosznak leáldozott, de az okozott kárt még sokáig fogjuk nyögni. Azt kellene egyszer megfejteni, hogy miért hittek sokan ezeknek az embereknek és miért félték őket a jobboldalon. Elvonatkoztatva attól, hogy rettentő okosak, és valami fatális véletlennek köszönhetően rettentő jól kiismerték magukat a komcsik között.