CSERMANEK 35 ÉVE H️LOTT - A KÁDÁR-RENDSZER ERJEDTSÉGE TETTE TÖNKRE A TÁRSADALMUNKAT

A Rákosi-éra kimondott jelszava, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, képes volt arra, hogy konzerváljon deklasszált elemeket. Kényszerített bizonyos származás vagy egzisztenciális múlt alapján embereket, hogy kazánfűtőként vagy takarítóként dolgozzanak, százezrektől vették el azt, amiért korábban évszázadokat dolgoztak felmenőik, de volt egy világos határvonal. Az egyik oldalon ti, a másik oldalon mi. Ám a ’60-as évek végén indult konszolidáció mindenkit feloldott egy semleges izében.

Aki nincs ellenünk, az velünk van, mondták és így is jártak el.

Alamizsnával, a keleti blokk területén évente engedélyezett utazással, biztos – és akármilyen hasznavehetetlen, de mindig létező – munkával, erősen korlátozott szabadsággal vagy a háztájival vették meg a polgárokat. Egy olyan ellenséggel szemben lehet harcolni és állva maradni, aki ránk akarja törni a vár kapuját; de ha tüzet rak a bezárt ajtó elé és a beszivárgó füsttel mérgez meg, akkor bizonyosan elesünk.

Ambivalens módon a totalitáriusabb, véresebb diktatúrák összességébrn kisebb károkat képesek okozni egy társadalom kollektív egészében, mint az alattomosabban fojtogatóak. Ez az erjedtség átalakulhatott volna valami mássá a rendszerváltoztatáskor, de erre végül esély sem kínálkozott. Így utólag azt kell mondani, hogy a demokratikus ellenzék túl mohó volt. Már szinte sajátjuknak érezték a hatalmat az évtizedes diktatúra után, és nem mertek kivárni. Az állampárt örömmel fogadta ezt, mert két dologgal tisztában voltak. (Persze, utóbb már könnyű okoskodni.)

Egyfelől azzal, hogy gazdasági pozícióik a kiharcolt – vagyis dehogy kellett azt kiharcolni –, büntetlenséget biztosító átmenettel megmaradnak, másrészt azzal is, hogy rövid időn belül az ország a totális gazdasági széthullás szélén lesz.

Legalább egy kicsit más lenne ma a rendszerváltoztatás és a Kádár-rendszer megítélése is, ha a kerekasztal pártjai kivárnak addig, ameddig az MSZMP fejére hull minden. Igen, borzasztó megszorítások jöttek volna és nagyon komoly szociális válság, de talpra álltunk volna belőle – talán lelkileg is.
Szüleink, nagyszüleink ezt az országot romokbóp építették újjá a második világháború után. Így sem volt egyszerű az Antall-kormány helyzete, de mennyivel más lett volna így minden…! Soha nem tudjuk meg, mit szalajtottunk akkor el.

Kádár János 35 éve halott és vannak, akik még ma is nosztalgiával tekintenek rá. Valahogy úgy lehet ez, mint a kölyökkorától láncra vert kutya, aki elképzelni sem tudja, milyen az élet, ha nincs rabságban és ha le is csatolták a láncot, vágyódik utána.

A t️meggyilkos rendőrsp️cli azért mégsem teljesen halott. Persze, évtizedek óta porlik. Azon is kellemes elgondolkodni, hogy élete utolsó hónapjaiban, mikor a rettegéstől már maga alá p️szkított, azt várva, mikor jönnek érte - hiszen ő ebben szocializálódott, ő így tett volna, nem is tudta elképzelni, hogy más megoldása is lehet az ügyének -, akkor egy kicsit, valami egészen kicsit visszakapott abból a szenvedésből, amit élete során okozott a nemzetnek és megannyi magyarnak.

Kádár János 35 éve halott. Halott, de mégsem teljesen. Alig akad olyan közvéleménykutatás, ahol ne lenne nagyobb az elfogadottsága, mint az elutasítása. Mondhatnánk, hogy ez sajnos jellemzőbb olyan diktátorok esetében, akik nem fe€ak️sztva végzik, hanem ágyban és párnák közt múlnak ki, de ettől még a mi tragédiánk nem kisebb.
Ez a 35 év teljes egészében lehetett volna a fellélegzés, megtisztulás időszaka, de csírájában fojtották el. És nem, nem hoznak lázba az ügynökakták 2024-ban, ez is csak egy az elkeseredett, balos álproblémák közül. Pláne, hogy olyan, hogy ügynökakták. Mindegy, erről majd máskor.

Semmi jelentősége sem maradt annak, hogy Mari néni jelentett-e Bözsi néniről, amikor az a boltból visszaérkwzve kritikusan beszélt a rendszerről, mert áremelkedést látott. Az _ügynökakták_ megnyitása csupán annyiról szólna, hogy azokba az emberekbe rúgnánk még egyet, akik közül sokan azóta is félelemben élnek és annak idején is zsarolással meg egyebekkel vették rá őket a jelentésekre.
Igen, biztosan azok között is akad szemétl️da, és nem, senkit sem mentek fel,ki vagyok én ahhoz, de hadd mondjam érthetőbben: ha képtelennek bizonyultunk arra, hogy egy Péter Gábort vagy Biszku Bélát a cellába tegyünk, akkor most futottak még besúgókkal szemben akarunk triumfálni? Tényleg ez lenne az az óriási lépés a megtisztulás felé?

A ‘90-es évek elején kellett volna ekkora elánnal követelőzni, kedves balosok és akkor talán soha el nem évülő bűnnel nem kaszálja el a lehetőséget Sólyom László vagy bátrabbak lettek volna Antallék is. Veszett fejsze nyele ez, az idő mindent elrendezett. Mindent.

Talán ezért is lebeg még mindig Kádár felettünk. Semmivel sem kellett szembenéznie és olyan nagy erőkkel holtában sem szembesítették. Havonta volna szükséges egy olyan megszólalás, mint pár éve Lázár Jánosé, aki elmondta, Kádár gyilkos, hazaáruló és kollaboráns volt, amit sok honfitársunk még mindig nem tud vagy nem kezel megfelelő súllyal. Vagy egyszerűen nem is érdekli. Hiszen a kenyér 3,60 volt, a gombóc fagylalt meg 20 fillér, ugye.

Kádár 35 éve halott. A kis dolgoknak is van azért értéke: legalább azt sem tudjuk, hol van a valódi sírja.