️Mitől és miért számított legitimnek a Habsburg-dinasztia uralkodása Magyarországon?

️ Mátyás és III. Frigyes 1463-ban kötötték meg a bécsújhelyi szerződést, amely Mátyás szempontjából kényszerből született, de ez az érvényességét nem érinti, lévén Mátyás szabad akaratából döntött így. Ezért a Szent Korona a magyar királyhoz kerülhetett, ennek fejében Hunyadi ígéretet tett arra, hogy amennyiben törvényes fiúörökös nélkül hal meg, úgy a trón Frigyest vagy örököseit illeti. Arról sokan megfeledkeznek, hogy a megállapodás értelmében Frigyes már _életében_ viselhette a magyar királyi címet, mivel Mátyást fiává fogadta.
A szerződést az országgyűlés elfogadta.

️ 1491-et írunk, amikor I. Miksa – jogosan – trónigénnyel lép fel II. Ulászlónál. (Annál az Ulászlónál, akivel aztán igazán kibabrált az utókor, mert valami tohonya, uralkodni képtelen királynak lett beállítva, aki regnálása alatt csak erjesztette a nemzetet, miközben pont az ellenkezője igaz, de ez itt és most mellékes.) Ulászló ígéretet tett arra, hogy törvényes örökös hiányában a Habsburgoké a trón, később ezt ünnepélyes, kettős házassági szerződéssel megerősítette, amelynek keretében II. Ulászló fia, a későbbi II. Lajos feleségül vette Habsburg Máriát.

️ Ez azt is jelentette, hogy II. Lajos halálakor I. Ferdinánd kezében kettő, de inkább három totálisan legitim, az országgyűlés és a főurak által jóváhagyott szerződés volt, amivel felléphetett trónigénye érvényesítésére. 1687-ben a rendek lemondtak az ellenállási, valamint a szabad királyválasztási jogról, 1722-ben pedig ugyanezek a rendek arról határoztak a pozsonyi országgyűlésen, hogy _kizárólag_ a Habsburg-dinasztia kihalása esetén léphet újra érvénybe a szabad királyválasztás joga.

️ Világos tehát, hogy a Habsburgok a törvényesség talaján állva teljes joggal voltak a Magyar Királyság uralkodói. Azok a kurucos tematikával fűszerezett értekezések, amelyek a rablásokról, kivéreztetésről, gyarmati sorban való tartásról szólnak, tartalmazhatnak részigazságokat – hiszen minden uralkodó más és más, eltérő képességekkel, tehetséggel, esetleg gyengeséggel rendelkezett –, de valójában olyan célt szolgálnak, hogy rablóhaduraknak állítsák be azt a dinasztiát, amely a 150 éves török hódoltság után felépítette Magyarországot, 1913-ra pedig a magyar GDP elérte az örökös tartományok 77 százalékát.
Úgy, hogy amennyiben a kiegyezéskor mért GDP-t 100 százaléknak vesszük, akkor 1913-ra 250 százalék lett.

2001-ben a magyar GDP az osztrák 37 százaléka volt.

️ Fölöslegesen dominálja az értelmet az érzelem, ha történelmi kérdéseket ítélünk meg. Hiszen a valóság nem csak az, hogy az első világháborút megelőző évszázadok prosperáló időszakok voltak – és nem a Habsburgok ellenére, hanem _segítségével_ –, hanem totálisan törvényesnek is bizonyultak.