Inkvizícióról és a balos kereszténységről

️ Van egy vaskos félreértés, amiben cinkossá vált az egész Nyugat és az elmúlt évtizedekben a cukivá kényszerített Egyház is, hozzátoldva a felszabadítási teológiával.
Olyan mozgalmak térhódításáról beszélek, amelyek Jézusban egy jámbor hippit akarnak látni, aki lunatikus, betépett vigyorral járta a vidéket - érted, _MUCSÁT_, gyógyított, mindenkinek a számára éppen megfelelőt mondta és persze ELFOGADÓ volt.

️ Ugyanezen hirdetési oszlopokon látjuk fennen hirdetve, hogy az ókeresztény közösségek valójában koruk első kommunisztikus közösségei voltak.
Nekünk itt most elég annyit leszögezni, hogy egy ártalmatlan, zavartan bolyongó férfitól bízvást nem rettent volna meg annyira a korabeli közeg politikai és vallási élvonala, hogy egy koncepciós perben kivégezzék. Azokat a szerencsétleneket, akik tömegeket mozgatnak meg, szeretni szokta a hatalom, mert addig sem csinálnak az emberek semmi értelmeset és érdemlegeset.

️ Jézus ugyanis minden volt, csak nem toleráns. Hadd említsek meg néhány jézusi mondatot.

– Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. (Mt 10, 34)

– Most azonban, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot. (Lk 22, 36)

– Ha valaki nem fogad be titeket és szavatokra nem hallgat, úgy Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak (Mt 10, 14)

– Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. (Mt 21, 12)

️ Ez persze más képet ad Jezsuáról, mint a gyerekeket maga köré gyűjtő, vizet borrá változtató-féle megközelítés. Nyilván, mindkettő ő, de a tanulság az, hogy egyik megismerését sem spórolhatjuk meg magunknak.

„Franciaországban napjainkban rendkívül érdekes módon a katolicizmus visszatérését tapasztaljuk. Érzem ezt a folyamatot anélkül, hogy igazából megérteném. Sokkal kevésbé meghatározó benne a reakciós katolikusok szerepe, mint ahogy azt állítják. Eredetét sokkal inkább abban az áramlatban kell keresnünk, melyet karizmatikus megújulásnak neveztek, amely a pünkösdisták és az evangéliumi keresztények mintájára happeningekké formálta át a miséket, érzelmi túlcsordulásokkal, lelkesedéssel, eksztázissal, háttérbe szorítva az ideológiát és az erkölcsöt.”

️ A fentieket Houellebecq nyilatkozta pár évvel ezelőtt.
A Becsületrendet is elnyert francia író meglátása tűpontos - te jó ég, mennyire rühellem ezt a kifejezést -, ami az úgynevezett katolikus megújhodást illeti. A karizmatikus mozgalom valóságosan azon igyekszik, hogy maximálisan deszakralizálja és protestantizálja a misét, hangoskodással, érzelmi túlfűtöttséggel meg egyebekkel. Azóta nem ebben a világban velünk létező XVI. Benedek pápa remek meglátása volt, hogy minél hangosabb egy misén az emberi szó, mentől nagyobb a zsivaj és a taps, annál inkább halványul a liturgia esszenciája. Ha pedig ez a vallásos szórakozássá silányult látványosság varázsát veszti a résztvevők számára, hamar eltűnnek a jobb napokat kívánt hívek.

(…)

️ Az inkvizíciónak (lásd Szilvay Gergely korábbi kiváló írásait a témáról) az volt a célja, hogy a perbe fogott embereket megtérítse. Az intézmény eleve azért jött létre, hogy a katárok eretnekségének elejét vegye, majd a közel 700 éves muszlim megszállást követően Spanyolországban alkalmazták, hogy ki tudják szűrni azokat a muszlimokat, akik csak névleg lettek katolikusok, kiváltságaik megőrzése miatt, de valójában továbbra is gyakorolták eredeti hitüket.

️ Jellemző részlet az Egyház hozzáállására, hogy amikor Bourgeri Róbert IX. Gergely pápának akként nyilatkozott meg, hogy célja az eretnekek megégetése, nem pedig megtérítése, a pápa életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Tény, hogy IV. Ince engedélyezte az inkvizíciós eljárásokban a kínzás alkalmazását, de ennek megfelelő értékeléséhez nem feledkezhetünk el pár dologról.

️ Példaképpen arról, hogy a kínzás nem veszélyeztethette a vádlott életét, nem okozhatott maradandó sérülést, csupán egy alkalommal volt alkalmazható és csak olyan személy esetében, akiről kétségkívül bebizonyosodott a bűnössége. És ha képesek vagyunk nem visszavetíteni a mai sztenderdeket a fél évezreddel ezelőtti időkre – na nem mintha nem lennének szerte a világban kínzásos eljárások a mienknél kevésbé szerencsésebb régiókban, ez bizony elég komoly jogbiztonságot jelentett a középkorban.
️ Ha tetszik, ha nem.

️ Még így is alig ismerünk olyan ügyet, ahol valóban használták volna az eljárás során. Bernardo Gui, akit Eco hazugságai miatt szélesebb közönség is ismer, több mint 600 eljárást folytatott le és _egyetlen_ alkalommal került sor kínzásra. Ha Yves Dossat kutatásait vesszük alapul, akkor azt láthatjuk, hogy az inkvizíció által perbe fogottak mindössze 1 százalékát adták át a világi hatóságok számára és 10-12 százalékuk kapott börtönbüntetést.
Korabeli dokumentumokkal egészen egyszerűen nem igazolható az a katolicizmusellenes propaganda,
amit az elmúlt pár száz évben járattak csúcsra.

️ Érdemes még kitérni a Spanyolországban alkalmazott inkvizícióra is. Több ezer eset átvizsgálása után könnyedén megállapítható, hogy az eljárások két, azaz 2 (!) százalékában fordult elő kínzás, amelyek rövid ideig tartottak.
Akkoriban a világi hatóságok gyakorlatához képest az inkvizíciós eljárás összehasonlíthatatlanul kiszámíthatóbb, rendszerezettebb és végső soron humánusabb volt.
Kellemes ez, oké, megfelelő, pc, meg egyebek? Nem, nagyon nem. De a civilizációk nem világnézeti alapokon nyugvó értékelése mindig megőriz minket az érzelmi szuggesztióktól történő függésektől.

️ Nos, ennyi.