️92 éves született Antall József.

Antall meglehet legnagyobb érdeme az volt, hogy a rendszerváltáskor távlatosan gondolkozva irányt mutatott és ebbe az irányba helyezte az országot: az európai közösséghez, a nyugati szövetségesi rendszerekhez való visszacsatlakozás irányába. Az más dolog, hogy mit jelent és milyen állapotban van most, három évtizeddel később ez az európai közösség és integráló szervezete, az Unió.

️Bátor tett volt a Varsói Szerződés felbomlásában való aktív részvétele is.

Fő öröksége azonban az, hogy felélesztette a közel fél évszázadig nem létező, elpusztított, legfeljebb négy fal között túlélő magyar jobboldali és konzervatív hagyományok politikai képviseletét, modernizálni próbálva azt, és egyúttal összekötni a magyar jobboldalt a 20. század második felének nyugat-európai kereszténydemokráciájával.
Antall vezetésével és iránymutatásával született újjá a rendszerváltás utáni magyar jobboldal, ezért nagy tisztelet jár neki.

️Ugyanakkor az az igazság: Antall József a világpolitikában, Magyarország helyének és jövőbeli útjának megítélésében sokkal jobban látott, mint a hazai politikacsinálás módszereiben, a hatalompolitika gyakorlatában, a szakpolitizálás részleteiben, a korlátok és lehetőségek közötti pálya belátásában. Mondhatni, nem volt ügyes a mocsárharcban.

Sajnos nem feledkezhetünk el arról, hogy a legjobban az MDF példáján láthattuk, mennyire alkalmatlannak bizonyultak a politikacsinálásra azok a jó szándékú, mindenkoron úriemberek, akik a klasszikus szabályok szerint eljárva tehetetlenek voltak a kilencvenes évek elején szinte totális posztkommunista és liberális véleményterrorral szemben, amivel rögtön a kormányalakítás után szembesültek. Az Antall-kormány tagjai lélegzetvételnyi szünet nélkül kapták az ütéseket, és reagálni sem tudtak, csak újabb és újabb felületeket adni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Fidesz is csak a kétezres években jutott arra a meggyőződésre, hogy új módszerek szükségesek, mert a politikai háborúban való sikerhez alkalmazkodni kell az addig túlhatalmú baloldal fortélyaihoz.

Ebből a túlzott félelemből is fakadhattak azok a nagyon rossz, a demokratikus Magyarországot meghatározó döntések, mint például a kárpótlási jegyek rendszere a reálisan visszaadható földek és ingatlanok helyett vagy a komcsi kollaboránsok és pártprominensek közéletből való, törvényi erővel történő kiszorításának elmaradása.

️Ha egyet hátralépünk, rögtön látjuk, hogy az Antall Józsefet utólag dicsérő baloldali hangok sem a véletlennek köszönhetőek.
️A baloldal egyezményes megállapodása ugyanis úgy szól, hogy csak a halott avagy au áruló konzervatív a jó konzervatív

És néhány nagyságrendet ugorva idehaza ezért fogadják az ellenzéki oldalon lenéző vállveregetések és und️rodó félmosolyok mellett az olyan figurákat, mint Mellár Tamás vagy Herényi Károly, hogy csak párat említsek

Lássuk be, a rendszerváltoztatás utáni hazai közállapotok kialakulásában sajnos komoly szerepe volt az 1990 és 1994 között regnáló MDF-kormánynak. Értem, hogy egy ideig még szovjet katonák voltak az ország területén, értem, hogy megoldhatatlan gazdasági problémákkal kerültek szembe és értem, hogy az alsó hangon akkor 45 éve épített baloldali kulturális- és médiafölényt nem lehetett kielégítően kezelni, de a sajátjaikat sem lett volna szükséges a lovak elé vetni.
️Ilyen ellenszélben sem volt kötelező kihátrálni a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat mögül és hagyni beleállni a földbe.

️Szintén nem volt muszáj addig mérgezni párton belül a Csurka-szárnnyal a viszonyt, amíg elkerülhetetlenné vált a bomlás, miközben mára tudjuk, hogy a csurkai jobboldaliság tartós, maradandó áramlata lett a mindenkori magyar jobboldalnak.

Szeretünk úgy visszaemlékezni az első, szabadon választott országgyűlés által támogatott kormányra, mint egy polgári és konzervatív előképre, de közben pontosan tisztában vagyunk azzal is, hogy amennyiben a Fidesz ugyanilyen szőrmentén, éppen csak a problémákhoz érve és akkor is csipkekesztyűt hordva járt volna el, amolyan lovagias módon, akkor pontosan ott állna a magyar jobboldal és az általa vezetett ország, mint 15 évvel ezelőtt.

️Reszketegen, létezéséért is bocsánatot kérve, lehajtott fejjel a szamárpadban.

Ignorantia non excusat legem, de ugyanígy a szűk cselekvési szabadság sem mentesít a lehetőségek elmaradt kihasználása után.
Ha eleve determinált volt a helyzet és se így, se úgy nem lehetett volna megúszni a bukást – és ez legkésőbb a taxisblokád idején eldőlt –, akkor nem lett volna sokkal inkább a sikeresebb jövő felé mutató cselekedet keményen beleállni a csatákba? Az MDF – akkor még – középpárttá zsugorodása elkerülhetetlen volt, de ezt egyenes derékkal, a jó harcot megharcolva is elérhették volna. Volna.

Azonban legyünk igazságosak. Antall József karrierje csúcsán, minden álma beteljesülésekor tudta meg, hogy halálos beteg. Ez a felmérhetetlen, beláthatatlan helyzet és személyes küzdelme bizonnyal hatással volt a későbbi évekre is. A sors ilyen igazságtalanságát látva az ember nem tud mit tenni. Nem, ez tragédiába kívánkozik.

Antall Józsefnek békeidőben kellett volna miniszterelnöknek lennie. Erre nem volt lehetősége.

Terjeszd a valóságot a közösségi médiában!
Klikkelj a Forrást nézem, kedvelem ott linkre, majd kedveld, oszd meg az eredeti posztot!

Országos politika

Közélet

Mémek

Helyi erők

Budapest
Bács-Kiskun vármegye
Baranya vármegye
Békés vármegye
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Csongrád-Csanád vármegye
Fejér vármegye
Győr-Moson-Sopron vármegye
Hajdú-Bihar vármegye
Heves vármegye
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Komárom-Esztergom vármegye
Nógrád vármegye
Pest vármegye
Somogy vármegye
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
Tolna vármegye
Vas vármegye
Veszprém vármegye
Zala vármegye

Média