ugye van az a szomorú élethelyzet, amikor a mellőzöttség, sikertelenség és általános csalódottság okozta elegy egy olyan lelkiállapotot eredményez, ahol az egyén saját magának különféle regényes elképzeléseket gyárt, hogy tulajdonképpen és egyértelműen ez a mellőzöttség valójában saját nagyszerűségének köszönhető, csak hát a világ erre még nem rendelkezik megfelelő felkészültséggel.

️ erre a nárcisztikus típusra folyamatosan látunk példákat a közéletben és valami furcsa véletlen folytán egy dolog köti őket össze: az, hogy vamzerkedéssel lettek eleve valakik. a valaki persze itt erőteljes fenntartásokkal értendő, de az tény, hogy tudjuk a nevüket.

érdemes ilyenkor feltételezni a vita lehetőségét és megemlíteni, hogy Navalnij, amikor Oroszországba tette a lábát, letartóztatták, majd évtizedes büntetéssel sújtva egy kvázi munkatáborba került, míg VV Áky-t, hát, a legnagyobb jóindulattal már a balos pártok által is érdektelenség és idegenkedés övezi? dehogy érdemes.

️ végül mindenki annak a pszichózisnak lesz foglya, amely pszichózis eleve kirántotta a mindennapokból.