119 éve halt meg Jules Verne, akit, mint jó pár olyan alkotót, aki óriási hatást gyakorolt a magyar kultúrára, még az én korosztályom is inkább Verne Gyulaként emleget.

a Kétévi vakáción tanultam meg olvasni, A tizenöt éves kapitányon ment már karikacsapásszerűen, könnyeztem és máig tartó hatást tett rám Nemo kapitány, hetekig fedeztem fel a Rejtelmes szigetet, bejártam a világot Grant kapitány gyermekeivel, elmentem a Hold pályájára Michel Ardannal, Hector Servadac-kal egy üstökösre, Lindenbrock professzorral a Föld középpontja felé és most biztos kismillió dolgot kihagytam.

olyan, sokak számára talán kevésbé művekről nem is beszélve, mint a Hódító Robur vagy a Várkastély a Kárpátokban, amely szomorú, hazánkban játszódó sztorijával személyes kedvencem - bár a magyar fordítás fölöslegesen magyarította a szereplők egy részét, akik egyértelműen románok, de ez a legkisebb baj.

Verne többször tervezte, hogy hazánkba is ellátogat, sajnos erre nem került sor, emlékeim szerint ebben egyszer egy merénylet okozta sérülés akadályozta meg. ez a Nantes-ből érkező ügyvédbojtár sok millió fiatalnak nyitotta ki a világot, élvezettel, műgonddal, tartalmasan, olvasmányosan. és ha őt méltatjuk, mindig gondoljunk idősebb Dumas-ra, aki őszinte lelkesedéssel mentorálta, illetve nagyszerű kiadójára, Hetzelre.

szomorú, mennyire nem olvassák manapság, de hátha ez csak időszakos. Villont évszázadokig alig ismerték, mire a romantika kezdetekor ismét felfedezték.