🏴 1 éve hunyt el TGM

Kertész Imre írja - pongyola módon idézem, megkopott már a szoftverem és csak azért sem guglizom be, mert úgy mindenki tud -, hogy nem értékeljük eléggé az életet. Pedig, mint mondja, nagy dolog lehet, ha végül halállal kell fizetni érte.
Tamás Gáspár Miklóssal, meglehet, semmiben sem értettem egyet. Jó, ez talán túlzás. Ő is azt gondolta, hogy szörnyűséges alászállás állapotában van a kultúra, a társadalom, az egész világ. De azért mégis van és a van még mindig sokkal jobb, mint a nem van.

TGM ellenfél volt. Valódi, nem olyan szibarita váz, mint annyian a baloldalon. Mást gondolt magyarságról, jövőről, minden egyébről, mint egy jobboldali? Ez már csak természetes. De gondolt VALAMIT. Mélyen gondolta, megalapozottan és akkor is szórakoztatóan, ha a valóságot tekintve sok értelme éppen nem is volt. Remek publicistaként, de ezt biztosan tudják. (Sőt, azt hiszem, pár évtized múlva utoléri az a sors, hogy sokkal inkább közíróként fogunk rá emlékezni, bármennyire is utálom ezt a szót, nem filozófusként.)

Azon kevesek egyike - megkockáztatom, talán az utolsó balos -, akit tényleg érdemes volt olvasni. Már csak a stílus végett is.
Nem kell őt halálában sem felmagasztalni, de a rendszerváltoztatás megkerülhetetlen alakjáról beszélünk. Nézzék meg, Orbán Viktor is megemlékezett róla halálakor, pedig enyhén szólva nem szívlelték egymást.

Személyesen egyszer találkoztunk. A köztévében vezettem az Ez itt a kérdés című műsort, ott volt vendégem. Európáról, nyílt társadalomról és hasonlókról beszéltünk. Tartózkodó volt, nem haverkodott, minek is tette volna. Ettől még abban a szűk órában is kitüremkedett műveltsége.
Meg tudják, az ember csak elérzékenyül, ha a múlandóság meglegyinti, főleg, ha már saját maga is szembesült ezzel. És rádöbbennünk, hogy nagyon messze van már 1988, 1989 és 1990. Ugyanannyi idő telt el azóta, mint 1956 és 1990 között.
Letaglózó.

️A rendszerváltoztatás immár történelem és csak azok aktívak a mai napig a közéletben az akkoriak közül, akik kifejezetten fiatalon vettek részt az eseményekben. TGM pedig már akkor sem volt annyira fiatal.

Elmondom még egyszer: TGM ellenfél volt. Az nagyon messze van, de pozíció. Nem semmi, nem lenézendő, véletlenül sem megvetendő, mint azok szinte mindannyian, akik most mozognak a légtér baloldalán. És egy háborúban - mert szellemi színtéren is folyamatosan dúl - az ellenfeleket halálukban is megbecsülik.

️ Olvassunk TGM-et. Nem kell szeretni, de ismerni érdemes.