érthető, ha az oktatás témakörében, legyen az PISA, MILÁNÓ vagy VELENCE, előveszik a kormány felelősségét - bár az OECD-országok átlagát hozzuk és mindig értetlenkedtem azon, mikor túlfetisizáljuk az ilyen eredményeket, ahelyett, hogy a diákok mentális egészsége volna ennyire közérdeklődést kiváltó ügy.

️ két dolgot viszont nem értek, de hátha a plénum útba igazít:

1️⃣ ha az autokratikus berendezkedés egyenes út a romlásba, akkor miért van az, hogy a PISA legjobb eredményeit tendenciózusan olyan országok hozzák, ahol, hát hogy is mondjam, a Helsinki Bizottság és az Amnesty International bizonnyal nem érezné jól magát? például Szingapúr a világelső, ami szerintem kiváló hely, de talán a Momentum Pangloss mestere nem ezt mondaná, Tajvant 1949-től 2012-ig szinte megszakítás nélkül a Csang Kaj-sek-féle Kuomintang kormányozta, a Kínához tartozó Makaóra és Hongkongra talán nem érdemes kitérni, illetve ott van a persze demokráciaként jellemezhető Dél-Korea és Japán, de azért ez nem a nyugat-európai módi.

persze, keleti habitus és egyebek, de mintha mégis mutatkozna némi korrelálás a politikai rendszer fegyelmezettsége és az oktatás között.

2️⃣ vajon miért mindig kizárólag a fennálló rendszer hibája minden és semmi sem a tanároké? ez nem hibáztatás, de ne beszéljük már be egymásnak, hogy ha bizonyos szakterület egyes jellemzések szerint nem megfelelő minőségű, akkor az mindenki hibája, csak nem a szakterületen dolgozóké.
biztos annyira elítélendő a kormány szándéka, ami arra irányul, hogy a jobban teljesítő tanárokat például jobban kiemeljék?

️ Németországban ugyanekkor az a matematikai pontszám, ami nálunk 473 és h️rrorp️rnó-féle sikítozással vegyes jajveszékelést váltott ki, 475. kontextus nélkül ezek az eredmények nem igazán értelmesek. azért hátha tudnak ma is Berlinben nyugodtan aludni.