Annak idején sokkal több okot adott arra Ferenc pápa, hogy elismerően lehessen róla beszélni - és ezzel nem a felé intézett, sokszor méltatlan támadásokat igazolom, hanem a teológiai oldalról érkező megrökönyödéseket, akár a sokasodó dubiákat. Még 1985-ben írta Chi sono i gesuiti című művét, amit pápává választása után is kiadtak. Ebben az alábbi kijelentéseket teszi.

- Szkizmatikus attitűdjével Kálvin a liberalizmus atyja. Annak a liberalizmusnak, ami valódi csapást jelentett az emberekre és mindarra, amivel az emberek magukat kifejezni képesek: kulturális, társadalmi, művészi és vallási módokon. Fundamentális értelemben ez a kálvinista - szkizmatikus - liberális lázadás az, amiből erőt merített a proletariátus lázadása is. A végső tanulság, hogy a marxizmus elkerülhetetlen gyermeke a liberalizmusnak. (...)
Az ilyen módon megvalósuló pogányság egy hasonló felépítésű politikai rendszert is kíván, olyat, mint a n️ciℹ️zmus vagy a marxizmus. A lutheránus elképzelés, ami kizárólag a hit és a vallásosság talaján értelmez mindent, a szkizma és a válás közös eredője. Egyesít minden individualizmust. Ennek hegemóniája, legyen az vallási, politikai, társadalmi vagy spirituális, ebből eredeztethető.

Bergoglio itt egészen egyszerűen eszmefuttatásával és következtetésével a kimagasló gondolkodókhoz csatlakozik.

Nietzsche beszélt elsőként a modern ember elveszettségének szükségszerűségéről, hiszen azzal, hogy elvették metafizikai meghatározottságát, amit korábban a transzcendenciában élt meg, azt utána törvényszerűen különféle izmusokban, főleg a nacionalizmusban fogja kiélni, ami bizonyosan vérbe borítja Európát - ezt pár évtizeddel az első világháború kirobbanása előtt írta le.

Voegelin mindezt összesítette az istengyilkosság-elméletében és Meresovszkij is arról tesz említést, hogy a modernista társadalmi mozgalmak, a bolsevizmustól a n️cℹ️zmuson át a liberalizmusig, voltaképpen vallásos eredetűek.
Az emberektől erőnek-erejével elvették természetesen eredő kívánalmait, érthető, hogy ezt nem tudták elfelejteni, mert ontológiai szükségszerűségünk, hát másban, egyre negatívabb spirálokban élték ki - mert ki kellett.
Aztán beszéltek erről még sokat és sokan Bergyajevtől Ortegáig.

Na, eléggé eltértem a tárgytól. Mert az igazi kérdés az, hogy hova lett ez a Bergoglio, mikor Ferenc pápává emelték?