a helyzet egyértelmű: ha minimum döntetlenre végzünk Montenegróval, csoportelsőként fejezzük be a selejtezőt. a meccs ráadásul elég izgi is lehet, mert Montenegró adott esetben még lehet második, persze ehhez a szerbeknek hazai pályán kéne kikapniuk a teljesen reménytelen Bulgáriától, ami lássuk be, nem egy alacsony odds-os szcenárió, de mindegy, Montenegrónak akkor is van miért mennie.
️ nekünk ez jól is jöhet, hiszen ha adott esetben minél magabiztosabban vezetnek a szerbek, Montenegró annál reménytelenebb helyzetben érezheti magát, számunkra ez meg plusz adalék az első helyhez.

még a nyári, sokak bosszankodását kiváltó podgoricai döntetlen után írtam a következő sorokat a montenegrói válogatottról, ezek a mondatok ma is igazak:

️ “az honnan jön, hogy Montenegró nem _képességes_ csapat? Vujacic a nem túl jó szezont futó, de a magyarnál erősebb bajnokság topcsapatának, a Partizán Belgrádnak alapembere, Savic-ról egy futballt alapszinten követő embernek fölösleges bővebben beszélni, Vesovic a BL-be odaérő Karabagban játszik sokat, Jankovic ugyanott van, Krstovic több magyar, köztük Kalmár csapattársa Dunaszerdahelyen, Jovetic meg már rég túl van a fénykorán, de én még emlékszem a firenzei időszakára, aztán játszott a Manchester City-ben és az Interben is.
és akkor ott volt még csereként a Celtic-ben alapember Haksabanovic is.

️ világverő, európai elithez tartozó csapat? nem, de mi sem. megverték őket otthon a szerbek - hazai pálya bizonyos szempontból -, 2-0-ra? igen. mi nem vagyunk a szerbek sem, mert ők például pár hónapja a vb-n sem voltak rosszak.
️ jobb csapat vagyunk? persze, de egy idegenbeli 0-0-ért kicsit sok a vizes lepedő.

️ úgy felesleges elvárásokat megfogalmazni, hogy az extraklasszis mindig az alap, mert olyan nem lesz.

b️szó csapatunk van, évtizedek óta nem volt ilyen, megkockáztatom, a 2016-os sem volt ennyire összerakva, fejlődünk, erősödünk, reális, újabb, zsinórban harmadik Eb-részvétellel - mit nem adtunk volna ezért még 10 éve is -, értékeljük ezt!”

és most úgy állunk itt, az utolsó meccs előtt, hogy az Eb-re való kijutást illetően nem oszt, nem szoroz az eredmény, oda-vissza vertük a csoportfavoritot, topligákban focizó játékosaink vannak, egy potenciális világsztár vezetésével és nagyjából annyi esélyes van eljutni egy válogatott meccsre, mintha Azahriah-t szeretnéd élőben látni.
nekem, aki még arra is emlékszik, hogy egy válogatott meccsen 500-an sem voltak a totális reménytelenség időszakában, ez szenzációs érzés.

️ igenis, szenzációs, mennyit fejlődött a magyar foci az elmúlt évtizedben! aki ezt nem érzi vagy azért panaszkodik, hogy csak egy öngól okozta az Eb-re jutást, az fordítva ül a lovon. legyetek annyira elegánsak, hogy legalább mi zavartalanul élvezhessük ezt az egészet. tetszik vagy sem, a magyar foci történetének egészen biztosan kimagasló szakaszát éljük. pont azért mondom ezt, hogy a helyünkön kezeljük magunkat.

úgyhogy gálát én ma sem várok el, sőt, semmivel sem várok el többet, mint eddig. csak egyszerűen jó, hogy ez van.