Talán Céline említi egy helyütt, hogy korántsem biztos abban, lehet-e egyáltalán beszélni emberiségről, hogy létezik-e ilyesmi a maga valóságában vagy sem. Gondoljunk csak bele: az antropológiai jellemzőkön túl ugyan mi köthetett, mi kötne össze egy – ha már korábban prekolumbiánokat említettem – olmék kultúrát, a maguk rejtélyes kőfejeivel, a maják részére is példát mutató tevékenységeikkel vagy akár a rituális tömeggyilkosságokkal áthatott közép- és dél-amerikai civilizációkat mondjuk az olmékokkal már egy időben létező Római Birodalommal, amely az olmék kultúra utolsó napjaiban már biztosan megalkotta a 12 táblás törvényeket. Ég és föld.

És persze ne essünk abba a hibába, mint amibe a humanizmus kéretlen bélyege által az elmúlt pár száz évben szinte minden értékelő beleesik: hogy csak az alapján értékelünk egy civilizációt, hogy X, Y és Z pontosan mit követett el, akár csak névleg vagy éppen velejéig magát ahhoz a civilizációhoz kötve. Mintha nem volna teljesen irreleváns, hogy fényteljes tradíciók értékelésekor a szubjektum durvára ganz egal.