néha így elgondolkozom rajta - és ez nem ilyen tucat derpegés, simán eszembe jutott -, hogy miért faktum vagy inkább miért várják el sokan vagy még sokkal inkább miért fogadják nyilvánvalónak, hogy ha valaki egy bizonyos politikai oldalt tart elfogadhatónak, kedvesnek, követendőnek, akkor ehhez automatikusan illeszkedik a művészeti ízlése is. direkt nem mondok példákat, mert ezúttal tényleg senkit sem akarok megbántani, de ezt mindig ilyen fura zárványként kezeltem.

nyilván nem arról van szó, hogy akkor bizonyos zenekarokat, alkotásokat meg egyebeket ki kell nevetni, fel kell mutatni, nevetségessé kell tenni, ez totál gáz, ilyet csak felkent liberálisok tesznek, akik abból élnek, hogy aluljárós vietnámi falatozók zsíros pho leveseiből állítanak össze online letölthető kalauzokat, miközben térdzokniban álldogálva vakarják a töküket, hogy vajon mikor jön el a következő pillanat, amikor menőnek nevezhetnek egy full jelentéktelen és főleg rossz punkbandát, amelyiknek az énekese a szövegekben elrejtve kijelentette, hogy Hatvanpuszta az a Csaucseszku faluja mellett felépült stadionnal egyenlő és ÉRTED, ugye, ÉRTED...!

szerintem meg mindenkinek a saját dolga az ízlése és ha ő kötelességének érzi, hogy a szerinte elvárható zenekarokat, darabokat, filmeket és színdarabokat szeresse, mert úgy illik, pro és kontra, akkor én abba nyilván nem szólok bele. de nekem ez mindig olyan büdös volt.
mert én például olyan retrográd módon gondolkozom, hogy se a szexuális, se a művészeti, se a semmilyen ízlésnek nincs köze a közéleti szempontokhoz. vagy ha köze van, hát az már minimum gyanús. de nem, akkor sem minősítem, csak olyan fura, na.

egyszerűen valami attól rossz, mert unalmas és jellegtelen és attól jó, mert érdekes és egyedi. és pont teszek rá, hogy mi a politikai ízlése annak, aki az előbbit, de annak is, aki az utóbbit műveli.