Tegnap volt 54 éves az emberiség egyik legnagyszerűbb teljesítménye, amikor a fél világ csak ámultan ült a tévék és a rádiók előtt, azon csodálkozva, hogy egyáltalán lehetséges ilyesmi.
Neil Armstrong, majd őt követően Buzz Aldrin a történelem során először egy idegen bolygó felszínére lépett, s mindezt olyan technikai tudással felvértezve tették, amelynek alsó hangon a százszorosa lapul most a zsebünkben.

️ Ötven év alatt nem találtuk fel a repülő autókat és nem hódítottuk meg a Naprendszert, hogy letegyük az Alapítvány alapkövét, helyette azon ügyködünk, hogy nagyobb felbontású legyen a telefonok képernyője és pár megapixellel élesebb fotókat készíthessünk ezekkel az eszközökkel. Erre megy a technikai fejlődés, a belé öntött milliárd és milliárd dollárok ezt segítik elő, hiszen a hidegháború is véget ért.
️ Nem akarunk többé a csillagok között háborúzni és nincs már két szuperhatalom, ami ebben is a farkát méregetheti; hiszen végül erről szólt az egész.

Viszont ez nem egy üresen moralizáló poszt, sírva a múlton, hanem ujjongás az időnként még ma is felbukkanó férfiasság előtt. Történt ugyanis, hogy Buzz Aldrint, aki másodikként lépett a Holdra, a nyílt utcán még 2002-ben megtalálta egy futóbolond, aki elkezdte őt lehazugozni, majd felszólította, esküdjön meg arra, valóban a Holdon járt. Nem járt jól a végén, a felbőszült aggastyán Aldrin jobbegyenessel ütötte ki őt.
️ Nem tudom mennyire tájékozottak ebben a szubkultúrában, de a laposföld-hívők és az oltásellenesek hajmeresztő ostobaságai mögött mostanában egy kicsit kikerülve a rivaldafényből és a divatból, létezik az űrprogramok valódiságát kétségbevonó szekta is.

Azt állítják, hogy az ember nem is járt az űrben, pláne nem a Holdon, hazug az összes Mars-rover képe és adatai is. Meggyőződésük, hogy a holdi felvételeket – mármint az elsőt – Stanley Kubrick készítette, és a NASA semmi más, csak egy orbitális hazugsággyár. Mindezeket ezerszer cáfolt információkra alapozzák, de a fake news és az echo-chamberek korában ha valamit elég sokat és elég elszántan mondanak, akkor esélye sincs a józan észnek.

️ Nagy általánosságban szándékosan lerontott minőségű, bélyeg nagyságú, fekete-fehér képek alapján igyekeznek igazukat bizonyítani, és amikor a valódi, remek minőségű fotót mellé helyezzük, hamisítást kiáltanak. Hiszen jól tudjuk, az elemi logika szabályai szerint a rosszabb minőségből lehetséges jobb minőséget előállítani, hamis képből valódit alkotni.
Az emberek holdi jelenlétét bizonyító, LRO-szonda által készített bámulatos részletességű képeket is hamisnak tekintik, hiába látszanak világosan rajtuk a bolygón hagyott eszközök, még a zászlók is.

️ Az oltásellenesekkel ellentétben tehát nem ön- és közveszélyes, csupán közönséges fut️bolondokról beszélünk, akik ki tudja milyen megfontolások alapján, megveszekedetten elutasítják azt, hogy az emberi faj képes lenne átugorni a saját határait.
Ők tudják, miért jó ez nekik.

️ Visszatérve a Buzz Aldrin-videóhoz, azért lelkesítő ez, mert a már akkor is aggastyán – de szerencsére a mai napig jó egészségnek örvendő hős – egy ideig tűri a becsmérlést, aztán lendületből behúz egyet a kispályás provokátornak.

Buzz Aldrin, a háborút megjárt vadászpilóta, MIT-n doktorált mérnök és űrhajós egyike a Föld legbátrabb embereinek, hasonlatos azokhoz a pionírokhoz, akik egykor lélekvesztőkben vágtak neki az óceánoknak, mert meggyőződésük volt, hogy vár rájuk valami a víz másik oldalán, szembesült a posztmodern tagadással és a mindent megkérdőjelező nihilizmussal – mindazzal, ami megmérgezi a 21. századot is.

️ És Aldrin, aki egy egészségesebb kor gyermeke, más neveltetéssel, más aggyal, más lélekkel és főleg más szívvel, egy idő után nem tűri tovább, hogy egy senki megkérdőjelezze a világraszóló hőstettet. Mintha Daidaloszhoz mentek volna oda, hogy esküdjön meg rá, repülni lehetetlen, vagy Prométheuszhoz, hogy szerintük márpedig a tűz nem létezik, az csak a hatalom hazugsága.

És igen, befigyelt egy nagy maflás, amitől persze semmi baja nem lett a provokátornak, de következőre talán valamivel óvatosabban vág neki a heccelésének. Nem mindenki tűri szó nélkül, ha a becsületébe tipornak, és a 20. század első felének úriemberei még tisztában voltak ezzel a szabállyal. Éppen ezért keveset provokáltak, de ha így tettek, készültek a várható retorziókra.