️ Éljenezték, csinnadrattával fogadták Zelenszkijt a vilniusi NATO-csúcson, de valójában nem kapott semmi pluszt sem azon kívül, mint amiket már hónapokkal vagy talán korábban is megígértek neki. És nézzék, azt fontos tisztázni, hogy nem hamar, leginkább soha nem fog eljönni az a nap, amikor megsajnálom azt a Zelenszkijt, akinek a rendszere élen jár abban, hogy magyarokat nyomjanak el, a határainktól csak pár kilométerre.
Mivel magyar vagyok, ez érdekel főleg és ez érdekel a leginkább. Mindenki, aki ép€lméjű, a sajátjaira önző, mert ha nem így tesz, más önzése lebírja. Senkit sem érdekelnek egy bizonyos szinten túl az érzelgős, jóemberkedő szavak, csak azokat, akiknek senkijük sincs, se nemzetük, se családjuk, ezért olcsón játszhatják el ezt a sz️rt. Nyilván, nekik nincs mit veszíteni.

️ Az ukrán népet ellenben nagyon sajnálom. Minden egyes háborúban töltött nap az ő szenvedéseikhez tesz hozzá, ami borzalmas. Márpedig a helyzet egészen egyszerűen az, hogy a NATO egy szalmaszállal sem fog többet keresztbe tenni azon túl, mint amikről eddig is biztosította Zelenszkijt. Nem lesz tagság, nem lesz semmi sem, legalábbis belátható időn belül.
Objektíven nézve ez persze nekünk előny, hiszen nem rángatják bele a szövetségi rendszert semmi helyrehozhatatlanba sem, de itt megint a nyugati, lenéző gondolkozásnak egy újabb példáját látjuk.

️ Mert nem az lett volna a legjobb Európa népeinek – igen, az ukránoknak is –, ha nem tör ki a háború? Muszáj volt eddig elmérgesíteni a helyzetet? Muszáj volt belelovalni az ukrán vezetést annak biztos tudatába, hogy dehogynem, majd lesznek itt még az eddigieknél is sokkal komolyabb segítségnyújtások? Nem, nem volt muszáj. Lehetett volna másfél éve is máshogy gondolkoznia az USA-nak, csak éppen nem állt érdekében.
️ Nem állt érdekében, mert nekik az sem annyira rossz, hát még a fegyveriparuknak, ha Ukrajnából pufferzóna lesz. Ők aztán az utolsó ukrán katonáig hősiesen harcolnak az oroszok ellen.