️4 éve hunyt el Lovas István️

2000 vagy 2001 nyarán lehetett, hogy mint a közélet iránt már egyre erősebben érdeklődő kiskamasz, a nyaralásra magammal vitt könyveim közé betettem egy fekete borítójú, elég baljóslatú címmel rendelkező, nem is túl vastag írást. Aztán pár nap múltán elővettem, és maradandó élményt hagyott bennem a témája és a leírásai. Gyökeresen változtatták meg addigi, eléggé szegényes elgondolásaimat a világról, jóról és rosszról, érdekről és egyebekről.
Ez a könyv a 20. század népirtásairól szólt.

És egyszerűen nem értettem a helyzetet. Hát nem az a mindenkori kiindulási alap, hogy a Nyugat az jó? Akkor az USA hogyan ölhetett meg százezreket Vietnámban és Kambodzsában? A franciák miért kegyetlenkedtek Indokínában és Észak-Afrikában? A belgák, komolyan, a belgák milliókat ölhettek meg Kongóban?
Teljesen átformálta az a könyv a világnézetemet. Akkortól kezdtem el olyan dolgokon gondolkozni, hogy talán a világ megítélésének nem az az egyedüli mércéje, hogy mi, itt Közép-Európában hogyan élünk. Az sem, hogy ehhez a kényelmes élethez milyen szövetségi rendszerek feltétlen és alapvető elismerése kell.

Azon a nyáron futott át először a fejemen, hogy ugyan mitől hihetjük azt, hogy az európai ember bármiféle fensőbbségességet bitorolhat magának? Miért monopolizáljuk a szenvedés okozásának jogát az ún. rossz rendszerek felé, mikor ha valamiben egyeznek a világ nemzetei, akkor az az, hogy nagy örömmel igyekeznek gonoszságokat elkövetni?
És teljesen mindegy, hogy ehhez körítésnek diktatórikus dumát használnak vagy a szabadság fényes zászlaját lobogtatják.

Politikai játszmákban és háborúkban nincsenek Jók és nincsenek Rosszak, maximum a lebutított történelemkönyvekben. Érdekek vannak, amelyek alapján adott szereplők ide vagy amoda helyezkednek és ennyi. A magasztos dumát pedig a tudatlanok számára tartják fent.

Ezt a bizonyos könyvet Lovas István írta.

Így hát tizenéves koromban faltam a publicisztikáit, ezek összegyűjtései a mai napig ott vannak a könyvespolcomon. Bármikor jó beleolvasni egy találomra levett művébe, ihletet és stílust is ad.

Nem akarom ezt bő lére ereszteni. Annak, hogy ma azt és úgy írom, amit, abban döntő szerepe volt Lovas Istvánnak. Kevesen vannak, akik örökségét, világlátottságát és műveltségét képesek lehetnek folytatni. Ő valahogy mindig egy sziget volt a jobboldalon, aki a szükségesnél jobban nem tagozódott be sehova és vállalta a véleménykülönbségeket.

Isten nyugosztalja.