️ Mandela pont akkora hős, mint Che Guevara️

️ Dél-Afrikában, amely egykor gazdasági nagyhatalom és atomfegyverrel bíró állam volt, és a nemzetközi ellenszél dacára is prosperált, ma évente nagyjából 20 ezer gyilkosság történik. 100 ezer búr farmerre körülbelül 313 gyilkosság jut egy évben, ami duplája az anarchiába fulladt Irak gyilkossági mutatóinak.
️ És hiába telnek az évek, erről valahogy nem pc Európában beszélni. Hiszen csak olyanokról van szó, akiket _mindenképpen_ súlyos és helyrehozhatatlan bűnök terhelnek, a kolonizációval olyat húztak maguknak a kozmikus karmabingón, ami az örökkévalóságig megváltotta a jegyüket egy horrorvasútra. Ez van, tessenek méltósággal viselni!

Szeretjük az egyenlőség harcosait ünnepelni, mindenki fontos és értékes, minden különbözőség védendő, egészen addig, amíg nem f€hé️ekről, h€te️ókról vagy k€r€sztényekről beszélünk. Ezek meghaladott, pre-egyenlőség előtti fogalmak. A poszt-egyenlőség világrendje nem lehet elfogadó ilyen retrográd tartalmakkal.
️ A nyugati kultúra lassan egyet jelent az elfogadás és az egyenrangúság nivelláló folyamataival, ám ettől még a materiális világ létezése óta az ember mindig hősőkre vágyott, akiket tisztelhet, felnézhet, ihletet kaphat és akiknek panteont építhet. A héroszokra és az általuk megtestesített ethoszra, erre vágytunk csak igazán.

️ És itt kanyarodunk vissza Mandelához. Mert az, hogy ő és hasonszőrű társai - mondjuk Che Guevara - ma inspirációs idézetek elkoptatott sordíszei, egyenpólókon szereplő sztárok, pontosan ennek a nivellációs folyamatnak a terméke.
Nem bírunk dűlőre jutni afelett, hogy aki egy igazságtalan állapot ellen harcol, az nem kap felmentést egyetlen tette alól sem, csak azért, mert szeretnénk Robin Hoodnak látni.

Mandela egy igazságtalan állapotból harcolt ki rossz helyzetet. És nem egy álmodozó tekintetű, angyali arcú, a világ jobbá tételéért harcoló, legjobb esetben is naiv fantaszta volt, akinek a propaganda beállítja, hanem a fennálló rend ellen fegyveres harccal is küzdő kriptokommunista.
️ Jobb helyeken az ilyeneket terroristának hívják és minél hamarabb, minél hosszabb időre kivonják őket a forgalomból. Bizonyos esetekben, ha a világ kereke számukra pozitívan fordul, akkor persze be lehet mindezt úgy állítani, mint a szabadságért végzett, a hatalom által kíméletlenül letört munkát.

️ Mandela 1961-ben alapította a Nemzet Lándzsája nevű terrorcsapatot, amely bevallottan egy földalatti, katonai szervezet volt és egyértelmű célként fogalmazták meg, hogy szabotázsakciókkal próbálják kicsikarni az általuk óhajtott célokat. Tudjátok, mint a Fekete Szeptember, az IRA, az ETA és az ehhez hasonló társulások. Gyilkosokról beszélünk, akik ártatlan emberek vérében gázolva igyekeztek jobb világot elhozni követőik részére.
Ehhez lazán kapcsolódik, hogy az ANC fegyvereseinek kedvenc kivégzési módja az ún. nyaklánc-módszer volt. Ez abból állt, hogy az elfogott f€hér nyakába egy petróleumba mártott autógumit raktak, amit ezek után meggyújtottak. A haláltusa gyakran 15-20 percre is elnyúlt. Erről a mészárlási módozatról később nyilvános fellépésein sokat beszélt Mandela véreskezű felesége is.

Tisztára, mint egy kommunista, világjobbító kísérlet! Csak azt kéne már lassan megélni, hogy nem adott országokban kísérleteznek a megfelelő társadalomért a srácok, hanem valami lakatlan szigeten, egymás ellen, aztán akik a végén megmaradtak, azokkal már egy speciális h€likopterekkel felszerelt egység is elbánik.

1962-ben Mandela végigturnézta Afrikát, hogy pénzt gyűjtsön fegyverekre, végül - ki érti ezt a civilizálatlan viselkedést - amikor hazaérkezett, a hatóságok azért mégis meg akarták tudakolni tőle, hogy miért szeretné csatatérré változtatni az országot? Így amikor 1963-ban lecsaptak a szervezkedésre, fény derült arra, hogy az ANC-t, a dél-afrikai kommunistákat és a Nemzet Lándzsáját összefogva azon dolgoztak, hogy több tízezer szovjet gyártmányú aknát és több mint 200 ezer, szintén szovjet kézigránátot hozzanak az országba.
️ Feljegyzéseket találtak arra vonatkozóan is, hogy a keleti blokk országai és a Szovjetunió pénzelte volna egy kommunista forradalom kirobbantását Dél-Afrikában.

😮 Lehetetlen feltételezés, ugye? Hiszen a 20. század második felének dél-amerikai és afrikai történelme nem azt bizonyítja fényesen, hogy a hidegháborút szatellitállamokkal vívták a nagyok, és töménytelen pénzt öntöttek egy-egy pártba, hogy bizonyos narratívákat érvényesítsenek. És amennyiben a kommunistákról volt szó, akkor ennek a fegyveres harc is részét képezte. Sajnos általában nem olyan nevetséges jelei voltak ennek, mint mondjuk Gus Hall politikai karrierje az USA-ban.

Mandela tárgyásán a bizonyítékok között szerepelt az általa írt, Hogyan legyünk jó kommunisták című szamizdat kézirat is. A tényeket azért fontos megismerni, mert így megtudhatjuk, hogy Mandelát terrorizmus miatt ítélték életfogytiglanra és nem azért, hogy később Beyonce valamelyik érzelmes nótájára összevághassanak egy klipet az idős Mandela totyogásáról, ahogy Obamával találkozik.

️ A politikai folyamatok aztán úgy alakultak, hogy Mandeláék kerültek a győztes oldalra. Az 1970-es években a nemzetközi közösség évente dollármilliókkal támogatta az ANC-t, a későbbi lazulással pedig már Moszkva is teljesen nyílt módon adományozhatott 1985-ben szintén súlyos pénzeket a pártnak.
Mandela - elnökként is - az élen járt abban, hogy egy olyan országot hozzanak létre, amely a már szóba került gyilkossági rátán túl a n€mi €rőszakoknak is fáklyavivője, minekutána 100 ezer nőből évente 137-et €rőszakolnak meg.
Ezek a mindennapok egy olyan országban, ami egykor a gazdasági és ipari innováció élén járt vagy ahol a világ első szívátültetését is elvégezték.

️ Tudomásul kell venni, hiszen mást amúgy sem tehetnénk, hogy a világ folyamatait irányító erők hőst akartak csinálni Mandelából, ehhez kellett a Nobel-díj, a popkulturális szerep és a mindenki mosolygós, idős nagypapája attitűd, de ehhez nekünk nem szabad csatlakozni.
Ha feltétlenül szerepet akarunk vállalni, akkor tegyünk úgy, mint az ausztrálok, akik dél-afrikai farmerek sokaságát fogadnák be. Ez egy frankó elhatározás volna, egyben újabb gumicsontot dobhatnánk a sivalkodóknak és még mérhetetlenül pozitív tettnek bizonyulna.

(Nota bene, a hagyományos búr gazdálkodás sajnos gyakorlatilag elképzelhetetlen egy magyarországnyi méretű területen, de néhány szimbolikus cselekedetet megér.)