️ Biztosan tudják, ki Szelényi Zsuzsanna, hiszen aki előszeretettel fogyaszt közéleti sajtót, az nem kerülhette el, hogy még 7–8 évvel ezelőtt is gyakorta találkozzon a nevével. Szelényi nagyon korán, már 1988-ban belépett a Fideszbe, majd az első, szabadon választott országgyűlésben képviselőnek is választották. 1994-ben kilépett a pártból, miután azt nem sikerült beolvasztani az SZDSZ–MSZP dominálta Demokratikus Chartába.
️ Abba a Chartába, aminek a hangzatos dumákat átugorva mindössze egyetlen célja volt: kiengedni a politikai karanténból az állampárt utódszervezetét.

️ Nem állítok nagy megfejtést, ez akkor is mindenki számára nyilvánvaló volt, ezért undorodott tőle a Fidesz, mint a gennyes rongytól, és hogy-hogy nem, innentől fogva indultak meg a Fidesz elleni lejáratóakciók és karaktergyilkosságok, amelyek eredményeképpen az 1993-ban még a választás megnyerésére is képesnek látszó – ezt mutatták a számok – párt éppen csak bejutott 1994-ben a Parlamentbe.

️ Ezt a sztorit ismerjük, én is számtalanszor beszéltem róla, de azért nem árt újból és újból felidézni, mert ahogy a személyre szabott karaktergyilkosság és boszorkányüldözés állatorvosi lova Csurka István volt – rajta kísérletezte ki mindazt a magyarországi baloldal, amit azóta is űznek –, úgy a szervezetekre alkalmazott nyomás módszertanát a Fideszen alkották meg.
Hiszen amíg Orbánék kifele nem nagyon mutatták, hogy nekik nem igazán felelne meg az SZDSZ ifjúsági szervezete titulus, addig kedves és rendes volt velük a sajtó, kiegyensúlyozott a média minden szereplője. Majd jött a Charta és minden ocsmány hazugság a nyakukba hullt.

Ott és akkor tanulta meg mindenki, hogy kell a baráti sajtó, elsőként a védekezéshez, amíg felépül a struktúra, majd a permanens támadáshoz.