️Csurka Istvánról szóló tanulmánykötet a boltokban️

️ Nagyjából közmegegyezés a magára adó irodalmárok között, hogy a Ki lesz a bálanya? nemcsak az egyik legerősebb bemutatkozásnak számít az elmúlt fél évszázad drámái között, de önjogán is remekmű a magyar drámairodalomban.

„Csurka, ha jól tudom, már évekkel a bemutató előtt elkészült a Bálanyával, nehéz volt kiharcolnia a premiert. Ezen nem csodálkozhatunk, nagyon kényes a téma, nagyon kíméletlen és illúziótlan a prezentáció, már a korszak kritikusai is megérezték, hogy itt egy generáció vérre menő önvizsgálatát láthatják, igaz drámát tehát, az elgondolható legkomolyabb téttel.” Így méltatta anno Csurkát – a Beszélő!

️ Erre a szintre talán csak a Deficittel tudott fellépni még egyszer, de drámáinak nagy része – mert igencsak termékeny is volt – a mai napig megállja a helyét: bemutathatóak, játszhatóak, érzékletesen jelenítik meg az individuum vívódásait, az értelmiség problémáit és sajátos különbékéit.

️ Fogalmazzunk egyszerűen, Csurka István remek író volt, akivel iskolai tankönyvekben és színpadokon kéne találkoznunk. Ehhez képest köznapi reputációja a mai napig problémás, és még az ügyét felvállaló Új Színház sem játssza évek óta egy darabját sem, bizonyos családi, örökösödési viták miatt. Legalábbis nem olyan rég így állt a helyzet.

️ Csurka István azzal lett pária a korábbi, kiváltságos helyzetéből, hogy azt, amit korábban szakmailag jelenített meg, átvitte a közéletbe is. Írásaiból ugyanúgy kiviláglik a nemzet, a magyarság és tágabb értelemben az emberek féltése, mint a későbbi közéleti állásfoglalásaiból. És azt látták pályatársai – köztük az MDF prominensei is –, hogy ezeket teljesen komolyan gondolja és ebből fakadóan nem is szeretne engedni az elveiből. S mivel az évtizedes baloldali diktatúra hatására a többség domesztikálódott, fokozatosan elfogyott körülötte a levegő.
️ A rendszerváltozás előtt még sokan rajonganak érte, később is kevésen múlik, hogy az MDF elnöke legyen, de aztán rövid úton eltávolítják a pártból, miután a demokratikus Magyarországon addig még nem látott boszorkányüldözést hajtanak végre ellene. A baloldali nyilvánosság őt tekintette állatorvosi lovának, mondván. Csurkán most megnézzük, mennyire lehet sikeres, ha valakire az összes létező politikai szitokszót rászórjuk.

️ És a siker elég hangos lett, egészen 1998-ig, amikor egyedülálló módon sikerült bizonyítania egyrészt azt, hogy teljesen új pártok is be tudnak jutni a parlamentbe – ez 2010-ig újfent elképzelhetetlen volt –, másrészt azt, hogy léteznek olyan markánsan jobboldali választópolgárok, akiket még az akkori, döbbenetesen nagy, baloldali médiatúlsúly sem tud megtéveszteni.

️ Csurka akkoriban – és annak előtte meg utána is – egy sor dolgot kimondott, amik mára a magyar jobboldali fősodor alapvetéseit jelentik. Úgy volt jobboldali ellenzéke az első Orbán-kormánynak, hogy közben a nemzetpolitikai kérdéseknél nem volt kérdés, melyik gombot fogják megnyomni a frakciójában.
Aztán elkövetett egy csomó politikai hibát is, hiszen elsősorban nem jó politikus volt, hanem kiváló művész és nemzetét féltő vátesz, aki a politikai machinációk terepén kevésbé volt képes eligazodni.

️ Meggyőződésem, hogy óriási taktikai hiba volt a 2002-es kampányhajrában azt mondania, hogy amennyiben a Fidesz győzelméhez szükséges, biztosan visszalépteti a második fordulóban a saját jelöltjeit. Ezzel a MIÉP-szavazóknak azt üzente, őket talán nem is érdemes támogatni, mert úgyis egy helyre mennek a szavazataik. Tekintve, hogy milyen minimálisan maradtak az 5 százalékos vonal alatt, könnyen lehet, hogy ezzel nem csak a saját politikai karrierjére tett pontot, de a Fidesz akkori kormányzásának folytatására is.
Ez szörnyű balfogás volt.

️ Az viszont biztos, hogy Csurka István írásai – elsősorban az irodalmiak, de bizonyos közéleti alapvetései is – nagy ívben fittyet hánynak arra, hogy 2023-ban miként ítélik meg őket. Ékkövei az 1945 utáni irodalomnak. Politikai pályafutása is egyfajta előjele volt annak, hogy szembe lehet menni az árral.
Sajátosan magyar szelleme ma is kifejti hatását.