A ‘90-es évek soha többet nem jönnek vissza.

️ Amikor például a határon túli magyarok jogairól nem lehetett beszélni, hiszen az elvárás a csicsk️magyarkodás volt. Csak szépen, okosan, csendesen és gyáván, az a megfelelő út. Tudjátok, mint Sólyom László nevezetes elakadt „látogatása” Szlovákiában – ami ugyan már nem a ’90-es években volt, de minden mozzanatában azt idézte.

️ A varázslatos ’90-es évek, ahol a minket ért ütést mindig relativizálni lehetett és kellett, és a Kárpát-medence összmagyarsága akkor volt figyelembe vehető bármilyen tekintetben is, ha minimum a sarokban térdepeltünk, megkövesedett kukoricán, zokogva bocsánatért esedezve a létezésünkért is. És miközben a hazai etalon a görcsös csuklásig taszított örökös öngyűlölet volt, addig természetesen az ezt gerjesztő körök elaléltak attól, ha elmehettek a dalai láma előadására vagy ha egy Nyugati Értelmiségi️ megnyilatkozott és irányt mutatott a Magyar Narancs hasábjain. Ők ilyen tudvalevőleg jó arcok, nem balkániak. Nekik drukkolunk, legfőképpen azért, mert nem magyarok.

️ Mindezeknek vége. Nem időlegesen, hanem végérvényesen. Ellőttek minden puskaport és semmi sem maradt a kezükben, csak saját inkompetenciájuk.

️ Fekete Lovagként hajtogatják: minimum egy döntetlenben ki kell egyeznünk. Nem kell.
Ma már nem reszketek tekintetedre, mondaná a költő. Farkast kiáltó fiúk voltatok, és a választópolgárok ettől egy ideig féltek. Ezek tanult, magasan kvalifikált emberek, ha azt mondják, hogy félni kell a gonoszoktól, akkor azok biztosan itt is vannak, gondolták. Behúzták fejüket a vállaik közé, vártak és illedelmesen leszavaztak. Még az SZDSZ utolsó, értelmezhető kategóriába eső kampányakor is így történt. Emlékeznek még rá? Aminek a plakátjain ott voltak a demokraták, meg a csúnya, mindenkit bántó szélsőségesek. És a kérdésük az volt, hogy miből van több, illetve miből akarnak többet.

️ Aztán a választópolgár öntudatra ébredt. Talán arra is rájött, hogy ezek a tanult, magasan kvalifikált emberek őt teljesen hülyének nézték. Hiszen előírásszerűen rettegett, de azon kívül, hogy Szabó Alberttel és Bácsfi Dianával kiszúrták a szemét, semmit sem kapott a valutájáért. Valójában ezért hajtottak el titeket, és ezért nem hiszik el egy szavatokat sem, immár több mint egy évtizede.

És a lényeg, hogy nem lehet több dobásotok.