Teljesen nyilvánvaló, hogy az orosz birodalmi törekvések, cári ideák felemlegetése és egyebek biztosan léteznek Putyinék részéről, de legkésőbb egy éve mindenki számára világos lett:
️ hála az égnek ehhez semmilyen ereje sem maradt a Szovjetunió romjai után Oroszországnak.

Véletlenül sem állítom azt, hogy a világnak egy végzetesen legyengült, tán még szét is eső Oroszország volna jó - ilyet tényleg csak a totálisan elfogult lengyelek remélnek mérhetetlen és mondjuk ki, abnormális ruszofóbiájukban -, hiszen azzal pont az a hatalmi egyensúly borulna fel, amely valamelyest 1991 után is balanszban tartotta a világot. Azt gondolom, hogy egy közép-európai ember számára - miközben számon kell tartani, soha nem elfelejtenie és gyakorta fel is emlegetni, mire képes napjainkban és mire volt annak idején is képes az észak-amerikai impérium, nem csupán Európában, de Ázsiában, Afrikában és Közép-, illetve Dél-Amerikában is - az nem lehet kétséges, milyen érdekszférában akar élni.
️ Tudjuk, milyen a szovjet megszállás, tudjuk, milyen fojtogató lehet Oroszország. Persze, tudjuk, milyen utálatos tud lenni az USA is. De a mindennapi élet szintjén, és ez nem lesz nagy meglepetés, szinte biztos, hogy a nagy többség nyugati módon szándékozna élni és nem keleti módon.

Azért bonyolult ez, mert éppen ennek megtartásához szükséges egy említésre méltó erejű Oroszország, amely a legelborultabb amerikai törekvéseket meg tudja akadályozni, pusztán tehetetlenségi nyomatékánál fogva. Szomorú, hogy sokan kizárólag a szubjektum behatároltságával, az érzelmi szuggesztiók szükségszerű lekorlátoltságával képesek értelmezni a nemzetközi politikát. Akit nem kedvelünk, legyen az bárki is, éppen úgy szükséges az egész meglétéhez, mert az egyensúly elvesztésével végül mindenki veszít. Ezt tudták annak idején zseniálisan - és persze számos bűnnel terhelten - a britek.

No, de a mérleg másik része viszont, hogy egy túlzottan erős Oroszország sem jó, ami valódi veszélyt jelenthet Közép-Európa felé. Ezt, azt hiszem, minimális történelmi ismeretek megléte mellette senkinek sem szükséges tovább ecsetelnem.
Tehát sokak fenyegetettségre utaló párhuzama, amivel a fegyverszállítások szükségességét igyekeznek megalapozni, szerencsére alapvetően hibás kiindulási alap. Ennél szembetűnőbben tán már csak az derülhet ki, hogy Oroszország magához képest még annál is gyengébb, mint amilyennek most tűnik, de az sem a legjobb hír. Akinek kevés veszítenivalója van, kevesebbet is mérlegel.