️Sokan próbálták tagadni a feltámadást️

️ Máté, aki evangéliumát kifejezetten a kereszténnyé lett zsidóknak írta, bizonyosan azért tette bele művébe az alábbiakat, mert tudta, hogy olvasóközönsége ismeri, annyira elterjedt. Ez pedig a tanítványokat ért holttest lopás vádja (Máté 28,11-15).
Reimarus a 18. század végén tett róla, hogy az újkor eszmetörténetébe is beágyazza ezt a koholmányt, de a kettő között volt nagyjából 1700 év nyugalom.

️ Ám beszélhetünk arról a vélekedésről is, miszerint Jézus feltámadása ugyanolyan mítosz, mint amire számos példa akad az antik világból, például Mithrász vagy Adonisz esetében. Tetszetős feltevés, de lényegében összehasonlíthatatlan Krisztussal. Jézus feltámadása nem a természethez kötött és nem időről-időre ismétlődő folyamat. Ám van egy ennél fontosabb szempont: egy mítosznak idő kell, ameddig mítosszá válik, rögzül az emberekben, generációról-generációra szállva. Egyetlen antikvitásbéli istenség sem évek alatt “alakult” ki, egyetlen párhuzam sincs arra nézve, hogy egy történeti személy a saját testében támadt volna fel.
Érdemes itt egy összehasonlítást tenni: Jézus testi feltámadása már az eseményeket követő pár évben hitvallássá válik, a hagyomány részévé. Ha feltétlen párhuzamot akarunk ezzel vonni, Buddha kvázi isteni tiszteletének kialakulásához évszázadok kellettek.

És aztán a modernitás hozta magával teológiai megoldásait.

️ Bultmannt vagy Marxsent, akik tagadják, hogy a kereszthalál után bármi is történelmileg igazolható lenne, mi több, károsnak is tartanák, ha megtörtént volna a feltámadás, hiszen a hit ilyen “olcsó” megoldásokra nem támaszkodhat mankó gyanánt.

️ Crossant, aki ugyan nem zárja ki a metafizikai síkot, de tagadja a sír ürességét.

️ Vagy extravagáns megoldásként Schlettét és Pesch-t, akik elfogadták Jézus testi, személyes feltámadását, de ő ezek után nem találkozott a tanítványokkal, amazok elmélkedések útján jutottak el arra, hogy mesterük legyőzte a halált. És mindezt mire alapozzák? Arra, hogy a feltámadás utáni Biblia-passzusok nagyon erősen magukon viselik a zsidó apokaliptikus irodalom nyomát, ezért nem látják bizonyítottnak azt, hogy személyes érintettség is áll a feljegyzések mögött.
Nota bene, Pesch később módosította az elgondolásait és a hagyománynak megfelelően gondolkozott a történésekről.

Ilyen a modern ember, nem igaz? Jób módjára ki akarja hívni egy ökölcsatára a Mindenhatót. Azt ecsetelgetjük, hogy mire nem képes a Teremtő és igyekszünk megadni mindennek a “reális” hátteret. Egy olyan értelmezési kategóriát, ahol befogadhatóvá válik a befogadhatatlan - és ehhez nagyon gyakran a modern teológia is segítséget nyújt. Ki akarjuk találni, hogy a Vörös-tenger is tulajdonképpen egy sekélyes, mocsaras terület volt, ahol Mózesék tudták, hova kell lépni, az egyiptomiak meg nem, és később ezt színesíthették tovább.
Jerikó falai sem omolhattak le harsonaszóra, és így tovább. Megpróbáljuk deszakralizálni a csodát, mint annyi mindent, a fejlettségre és a több tudásra hivatkozva.

️ Úgy vélem, végső soron nem a hitetlenkedés, hanem a félelem munkál ezek mögött. Hogy mi van akkor, ha tényleg mindenható a Mindenható. Ha nem tudjuk magyarázni furcsa széljárással, félnótás hírnökökkel és délibábbal a történéseket. Ha valóban és kétségbevonhatatlanul végtelen az Isten.