️ Jézus hivatkozása Jahve-ra annyira megdöbbentően és szinte elképzelhetetlenül újszerű volt, hogy több szentírási helyen az ógörög szöveg sem fordította azt le, hanem az arámi verziót változatlanul hagyta (Mk 14,36; Gal 4,6; Róm 8,15). Ez az _abba_ kifejezés, ami a zsidó családokban a legszemélyesebb, egyenesen becéző szava volt a gyerekeknek édesapjuk felé. Jézus az evangéliumokban minden egyes alkalommal az imádságaiban apjának nevezi Istent - ez alól csak egy kivételt ismerünk, amikor Máténál és Márknál a kereszten Jézus felkiált, de akkor a 22. zsoltárt idézi.

️ Izrael népe kollektívan hitte, hogy ők mindannyian Isten gyermekei, de egyetlen próféta sincs a zsidóság történetében, aki Istent következetesen és mindig abbának hívta, vagyis apukámnak.
Jézus mindvégig kitart a szó mellett, még akkor is, amikor elhagyatottan és rettegve haláltusáját vívja és véreset verejtékezik - amiről szintén tudjuk a modern tudományoknak köszönhetően, hogy különleges stresszhelyzetben előfordulhat tünetként. Valóságos emberként őszinte volt a félelme és a szomorúsága is, valóságos a szenvedése és valóságos a halála.

"Abba, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te." (Mk 14,36)