Elvan a gyerek, ha játszik. Valami ilyesmi jutott eszembe, amikor Románia legmegbízhatóbb szövetségeseinek, a Momentumnak láttam újabb, már így is unalmassá váló akcióját, illetve a hozzájuk csapódott VV Áky-nak, születési nevén Hadházy Ákosnak. Utóbbiról elég annyit tudni - nem mintha nem tudnának róla így is eleget mindazok, akik hozzám hasonlóan túlzottan is követik a közéleti történéseket -, hogy mindenkit, mindenhol elárult azok közül, akikkel eddig kapcsolatba került. Kezdte a Fidesszel, még a 2010-es évek elején, következett az LMP, majd amikor úgy tűnt, hogy egy ideig a Momentumban megtalálja a helyét, onnan is télakolt. Igazi megbízható elvtárs! Tudják, erre szokták mondani, hogy akinek mindig valami problémája van azon a helyen, ahol éppen tartózkodik és minden esetben úgy érzi, ő az a vátesz, akinek meg kell váltania azt a közösséget, ahol tartózkodik, ha pedig ez nem sikerül, akkor színpadiasan távoznia szükséges, akkor talán-talán az illetőnek saját magával van problémája, mintsem a világ egészével, amire mindezt kivetíti. Mindegy, véletlenül sem szeretnék Hadházy fogadott pszichológusa lenni, de esetleg az is elkélne neki.

Legyünk konkrétabbak: természetesen a tegnapi, lassan sokadik kordonbontásról beszélek. Arról a kordonbontásról, ami lassan úgy válik a balosok napi betevőjévé, mint annak idején a közmédiánál a székházfoglalósdi. Arra emlékszik még egyáltalán bárki is? Ahogy az azóta szerencsére totálisan eltűnt Szél Bernadett - akit érthetetlen módon akkor és azóta sem zártak börtönbe, pedig 2018-ban drámai módon, Index-címlapon jelentette be, hogy ha és amennyiben Orbán győz, ő börtönbe kerül, de alázatosan jelzem, két választás is volt azóta, 2023-at írunk, Berni meg, hát, nincs ott -, Hadházy meg egyéb terheltek kóvályogtak, süvöltöztek és erőszakoskodtak a Kunigunda út valóban zegzugos, óriási kiterjedésű folyosóin?
️ Tán már ők maguk sem emlékeznek arra. Jó okuk volt elfelejteni, ugyanis a világon semmiféle hasznot nem hozott nekik az akció. Se politikailag, se kommunikációsan.