Trombitás Kristóf posztja

35 éve alapították a Fideszt!
Vajon hányadik születésnapon fújom el a gyertyákat? Segítek, én vagyok a képen a piros nyíl alatt.

Alig két hónappal vagyok idősebb a Fidesznél: szüleim a pécsi és baranyai szervezet oszlopos tagjai voltak, és mindketten jelentősen ott hagyták kezük nyomát a párton, országos és helyi, kormányzati és képviselői, közösségszervezői és vezetői szinten is.

Nagy büszkeség számomra a falat emelős debreceni beszéd [1], ami mostanra – és szerencsére! – minden eddiginél jobban meghatározza a párt politikáját, de akkor még a közösségen belül is meg-megriadtak tőle:

️„…ma már a baloldal hétfejű nemzetpusztító sárkányával szemben kevés a fal. Ezek nem kisstílűek, az utolsó szál bőrt is lenyúzzák, ha hagyjuk. A baloldalt és kaméleon szövetségeseit végleg el kell felejteni Magyarországon, legalábbis ami a kormányzást illeti”️

Igen, ezt édesapám mondta a párt alelnökeként, már hosszú-hosszú évekkel ezelőtt. És édesanyám politikai tevékenysége is sokakban hagyott mély nyomokat, kiben így, kiben úgy, államtitkárként, alpolgármesterként, képviselőként, de mindenképpen hasznosan.

Ez a Fidesz. Közösség, összetartozás és immár történelem. Politikai család. Egy történet, amelynek még messze nem járunk a végén és az előszótól kezdve az 1990 utáni Magyarország bőven legsikeresebb pártját meséli el, amely hatalmas fejlődést hozott hazánknak.

Fiatalemberekből középkorúak lesznek az alapítók, a nagy hangon világba kiáltott, akkor igaznak vélt jelszavakból pedig kormányzati felelősség, nemzetféltés.
A közéletben nem a változás hiteltelen. A magyarázhatatlan, organikus fejlődést „megspóroló”, aktuálpolitikai érdekek mentén, a saját hajánál fogva előrángatott változás a komolyan vehetetlen. Akik a tegnapra sem emlékeznek, azok számára nyilván hihetetlen, hogy a Fidesz annak idején sem volt „csak” liberális párt.
Versengett ott mindenféle nézet, és a kezdeti évek után – de még inkább a Demokratikus Charta elindulását követően, ami egészen egyszerűen a komcsik kebelre ölelését volt hivatott sikerre vinni – egyre jobban kidomborodott a jobboldali, nemzeti, konzervatív arcél.
️ Édesapám például 1990-ben bocskaiban tette le képviselői esküjét.

Ez nyilván köszönhető volt annak, ahogy az akkor magukat nyeregben érző komcsik és az SZDSZ egészen világosan közölték a Fidesszel, hogy vagy velük tartanak – értsd, a Demokratikus Charta berkei közé –, vagy tönkreteszik őket és a szemetesben végzik. A Fidesz vállalta a harcot – aminek nyílt színi kirobbanása is kötődik a debreceni kongresszushoz –, pedig benne volt ám a pakliban, hogy az akkor legnépszerűbb pártként is mért fiatal demokraták 1994-ben végül a Parlamentbe sem jutnak be.

A balos és liberális guruk fékezhetetlen, magyarázhatatlan és egészen illogikus Orbán- és Fidesz-gyűlölete különben pontosan ebben a kudarcos kísérletben gyökerezik. Ezek a tótumfaktumok azóta sem tudják megemészteni, hogy nem sikerült legyilkolni a velük szembeszálló pártot. Hiszen akkor még a kezükben volt minden szükséges eszköz, és mégsem sikerült. Nem ment. Csodálkozhatunk azon, hogy ezek után engesztelhetetlenül utálják azt, amit képtelenek voltak elpusztítani?

️ Nyilvánvaló, hogy fog még változni a Fidesz, ez a dolgok természetes rendje. A lényeg azonban mindig az lesz, hogy azokat, akik úgy vélik, hogy minden hibája mellett ez az elérhető legjobb választás, mindig több fogja összekötni, mint elválasztani. Ez a jobboldal igazi ereje a pozdorjává széteső és fogcsikorgatva összepréselni akart mai baloldallal szemben.