hadd mondjam el egy, a bolgár válogatottal kapcsolatos személyes élményemet, ami újfent megmutatja, mennyit fejlődött a magyar foci.

️ 2005-öt írunk, matthaus a válogatott edzője, akinek - kis kikacsintás - így utólag visszanézve számos hibáját fel lehet sorolni, de kétségtelenül lelkesítőleg hatott az akkor már lassan évtizedek óta apátiába süllyedt magyar szurkolók lelkivilágára. no, szóval az újpest stadionjában rendezték a magyar-bolgár vb-selejtezőt. 17 éves vagyok, lelkesen, rögtön a pálya mellől néztük a meccset.
️ ez még a berbatov- és martin petrov-féle bolgár-válogatott, mondanom sem kell, hogy akkoriban bőven ők voltak az esélyesebbek, szófiában simán ki is kaptunk.

️ túl sok örömet a pesti meccs sem hozott, pedig így visszanézve nem kellett volna, hogy annyira reménytelennek tűnjön az egész, ott volt király, juhász, huszti, torghelle vagy szabics is a pályán. ettől még a második félidő elején a bolgárok megszerezték a vezetést és emlékeimben úgy rémlik - javítsatok ki, ha nem így volt -, hogy király remek védésekkel tartotta életben a reményeinket.
aztán a hajrában jött rajczi, pont ezen a pályán és talán a hosszabbítás elején kiegyenlített, így lett 1-1.

miért érdekes ez? mert most persze a bolgárok sokkal gyengébbek, mint 2005-ben, mi pedig jóval erősebbek vagyunk, de a helyzet mégiscsak az, hogy egy csodaszép stadionban játszanak a mieink, fiatal, külföldön is jól teljesítő játékosokkal, pár nappal ezelőtt, egy felkészülési meccsen, az észtek ellen is közel 40 ezren buzdítják a mieinket és úgy vezetünk 3-0-ra, hogy simán lehetne 5-0 is.

️ lehet elégedetlenkedni, lamentálni, semmibe venni az elmúlt évek fejlődését, szenzációs meccseit, eredményeit, de a kutya ugat, a karaván halad.
európa, megjöttünk!