️ Nem tűrhetjük a Horn Gyula-sétányt️

️ Az egész baloldali, magát progresszívnek csúfoló, magyarországi baloldalról a legigazabb képet az mutatja meg, ahogy a mai napig Horn Gyuláról vélekednek. Ahogy mosdatják, relativizálják, mismásolnak, nyöszörögnek afelett, amit tett, aki volt. És lehet itt megbocsátásról hadoválni, felemlegetni későbbi érdemeit, ha ugyan akadnak olyanok - egyébként ne legyünk a balosokkal szemben mi totálisan egyoldalúak, ilyet is fel lehet sorolni -, de végül a lényeg mégis egy:
a Budapestet sajnos még egy ideig irányító baloldal egy pufajkás, 1956-ban magyarokra lövő, kollaboráns hazaárulóról nevezett el közterületet. Majd amikor a kormányhivatal döntése nyomán kiderült, hogy ezt meg sem tehették volna, Karácsony Gergelyben rögtön bekapcsoltak a régi berögzülések: Horn elvtársat meg kell védeni, hiszen azon emberek istállóját irányította egykoron, akik közé ma Karácsony is tartozik és amely istállónak ma a vezetője főnöke, Gyurcsány Ferenc.

️ Említettem Horn bizonyos érdemeit. Nem, a határnyitás nem tartozik ezek közé, ahhoz valójában alig volt köze. Az azonban tény, hogy bizonyos érdemeket objektíven akkor is el kell ismerni, ha azokkal mélységesen nem is értünk egyet. Horn Gyula irányításával az MSZP nagyon erős néppárttá nőtte ki magát - aminek persze okait, a lusztráció elmaradásától kezdve a Demokratikus Chartán át számos esetből levezethető volna -, ahogy az is tény, hogy a mostani, balos politikai generációhoz képest Horn világítótorony volt.
Ezzel azonban semmit semmit sem mondtunk a pártállami tevékenységéről, még inkább arról, ami 1956 óta terhelte a lelkiismeretét. Pontosabban a lelkiismeretével nekünk semmi kezdenivalónk nem volt akkor és azóta sem, azzal magának kellett elszámolnia.

️ Minket az érdekel, hogy közéleti pályafutása utolsó részét kivéve végig a demokratikus Magyarország ellensége volt. Előbb fegyverrel, az utcán vadászva forradalmárokra, később mint íróasztalok mögött ülő elnyomó.