hadd meséljek el egy történetet, ami eszembe jut az alábbiakról.
ha esetleg emlékszel arra, mi volt az nst-blog - nou san trafford -, akkor először is kézfogás jár a sportsajtói ízlésedért. aki nem ismeri, az most így járt, nem fogom az egészet az elejétől elmondani, de ha igen, képben vagy.

️ a 2010-es vb előtt az alapszerzők kitalálták, hogy milyen jó ötlet volna, ha minden, a tornán induló csapat külön szurkolói blogot kapna, lehetőleg humoros, de azért szakmai, profi alapéllel. nyilván egy brazilokról vagy testvéreimről, az argentinokról szóló blog sok iróniát nem kívánt, de akkor sok év után - amúgy azóta sem sikerült nekik - kijutott észak-korea csapata is.

mi pedig szerintem egy remek kis oldalt hoztunk létre, bár a neve már sajnos nem rémlik. elég jól is olvasták, öröm volt csinálni. hogy is lehetett volna ezt poénkodás nélkül űzni? mondjuk komolyan elmélkedni azon, hogy a csatár azért zokog a himnuszuk alatt, mert a kedves vezetőre gondolt? értitek, ugye. becses nicknevem egyszerűen csak _szom kivan_ volt.

🫡 fun fact: annyira megszerettem a karaktert, hogy a vb után az írások egy részét - mert beszéltünk mi ott minden agyamentségről, a dzsucséről, a szongunról, tessék utánanézni, nem véletlen, hogy ehhez a vallásos hevületű akármihez, amit sajátos kommunizmusnak is neveztek, csak enver hodzsa tudott európában felnőni - átvittem az akkor még biztosan létező munkáspárt blogoldalára - sajnos ennek a nevére sem emlékszem -, ahol egy ideig szép számú elvtárs elhitte, én valóban ideakkreditált népi koreai munkatárs vagyok. még a szom kivan név se szúrt szemet.
de szép volt, több mint 10 éve ennek.

️ miért meséltem ezt el? mert bőtös botond, alias csehszlovák kém, aki akkoriban vagy nem sokkal korábban még a magyar nemzet széljobb felé hajló munkatársa volt, szintén jelentkezett, a nicknevet megalkotta és a csehek vagy a szlovákok blogját vitte, erre sem emlékszem már.

️ mennyire lehet komolyan venni azt, aki által megtudtuk, mire használná az ifa-platókat? mennyire lehet komolyan venni azt, aki így dülöngél a világnézetek kavalkádjában? mennyire lehet komolyan venni egy embert, aki láthatóan komoly problémákkal küszködik, ezek rendre láthatóak közösségi oldalain, mégis alkalmazza az atlatszo.hu? mennyire lehet komolyan venni az atlatszo.hu-t?

és legfőképpen, mennyire lehet komolyan venni a csávót, aki brandjét egy viccblogon felhúzott identitásra építette fel? dehát aranyosan csapkod, csak nagyon lefele kell nézni, hogy ezt meglássuk.
a cinikust persze adom.