🫡 nem vagyok egy szentimentális alkat, de a tegnapi Fekete Vonat-koncert a szó nagybetűs értelmében volt ünnep, buli és esemény. rengeteg olyan koncerten voltam, ahol az emberek egyfajta színházi eseményként kezelték az egészet, tengtek-lengtek, esetleg néha rázendítettek valamelyik dalra, de csak úgy visszafogottan.
na, ez a koncert nem ilyen volt.

gyerekkoromban nagyon bírtam a fekete vonatot, mind megragadtak bennem a slágerei, nem volt kérdés, hogy ott leszek az arénában. és itt jön a szentimentális rész: nem létezik jobb módszer az elfogadásra és egymás tiszteletére, kultúrákon, félreértéseken és generációs dühön felülemelkedve, mint egy hip-hop csapat, amit pontosan ugyanúgy kedvelnek romák és nem romák is - a fekete vonat pont ilyen volt, talán elsőként idehaza.

🫶 ez hozta össze az embereket tegnap este is. mindenfajta külsőségektől függetlenül, mindenki örömmel, hatalmas elánnal bulizott a másikkal. igazi zeneünnep volt, baromi jó pillanatokkal. hagyományos, roma zenével, a tagok külön betéteivel vagy a kedvencem, amikor a magyar popszakma leghíresebb beefjét és összecsapását elevenítették fel DopeManékkel és a nesztekkel - full barátian, évődően.

ezt odatették. ilyen alkalmak kellenek a magyar társadalomnak.