tudjátok, hogy horthy miklósról finoman szólva sem fekete-fehér a véleményem és itt felhozhatnám egy-egy korábbi cikkemet arról, miért nem kéne neki szobrot állítani vagy miért fölösleges legendákat zengeni a nemzeti hadseregről, de budapesti bevonulása - aminek ma 103 éve -, akkori rendteremtése és ezen a napon elhangzott beszéde mindig felelevenítésre érdemes.

️ “Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben hőseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában.

️Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell.”