A polgári forradalom nélkül – jelentsen bár ez a semminél is kevesebbet, hiszen se polgárok, se forradalmárok nem voltak azok, akik hátba támadták a nemzetet és megtagadták népünktől a védekezés minimális alapjait is – nincsenek hamis jelszavai a későbbi évtizedeknek, sőt, immáron évszázadnak, nincs hivatkozási alap valami ocsmány, soha nem létezett, idealisztikus állapotra, és főleg nincs példa arra, hogy a nagy, demokratikus jelszavak alatt hogyan fekszenek össze a polgári radikálisok a bolsevistákkal, csak abban egyetértve, hogy felszabdalják a magyar államiságot, ami néha jobban, néha rosszabbul, de végig a magyarság érdekeit szem előtt tartva működött az azt megelőző 1000 évben.