️a ’90 utáni filmtermés legjobbjai közé tartozik a Blokád, irány a mozi️

már a napokban is posztoltam az alkotásról, illetve a balos kritikákról. például bőséggel idéztem a Telex.hu beszámolóját, amiben hosszan lamentáltak azon, hogy antall józsef mellett göncz árpádot valamiféle antagonistának állítják be, aki ott próbálja gáncsolni a magyar kormányt a taxisblokád napjaiban - és egyébként is -, ahol csak tudja és nem valami szimpatikus jelenség. itt rögtön érezni lehetett, hogy a film történelmileg legalábbis helyes meglátásokat fogalmaz meg.

másrészt értetlenkedésüket fejezték ki, hogy a film alkotói, valami érthetetlen oknál fogva, az szdsz bábjaként mutatják be gönczöt. azt a gönczöt, aki az szdsz képviselőjeként került be 1990-ben a parlamentbe, aki a párt ügyvivője volt és országos vezetéséhez tartozott.
vajon miért akarja hülyének nézni a balos sajtó az olvasóit?

no mindegy, ennél sokkal érdekes maga a film. mert igencsak ideje volt már, hogy mozgóképileg is feldolgozzák azt az időszakot, amikor végérvényesen eldőlt, hogy a szovjet rabigát ugyan lerázhattuk magunkról, de az országban bizony jócskán maradtak olyanok, akik nem a nemzeti, hanem a nemzetközi érdeket nézték. a gazdáik érdekét.
ismerős, igaz?

a taxisblokád napjai hideg bizonyossággal emlékeztethették arra az idealistákat, hogy nemzetünk erőforrásai bizony ugyanazokban a kezekben maradtak, mint addig és ebből még nagyon sokáig nem sikerült kikecmeregni. ez az időszak jeges magabiztossággal kólintott fejbe mindenkit: az elvtársak bizony itt vannak, csak most éppen mások érdekeit szolgálják. nem a szovjetekét, hanem nyugati megbízókét.
és jé, mintha itt is látnánk némi párhuzamot napjaink baloldalával. mert hát ezek ugyanazok.

maga a film profi módon mutatja be az akkori állapotokat, feszes a rendezés, a jelmezek és a maszkok döbbenetesen jól sikerültek, a színészi alakítások is kimagaslóak. jó lenne egyre több, a közelmúltunkat is bemutató filmet látni a mozikban, pláne, ha ilyen odaadással készülnek. és pláne pláne akkor, ha történelmi igazságot szolgáltatnak annak az embernek, akit persze számos kritika érhet, de mégiscsak bőven a nemzet emlékezetének pozitív oldalán foglal helyet, aki karrierje csúcspontján tudta meg, hogy halálos beteg és aki azzal is tisztában volt, hogy kormánya is halálra ítélt.
szép mementó ez antallnak, akiről korábban én is megemlékeztem, ide kattintva érhető el: https://mandiner.hu/cikk/20181212_trombitas_kristof_antall_jozsef_emlekezete

ahogy azt is érzékletesen megmutatja, hogy a nemzet árpi bácsija egy balos báb volt, akit az elvtársak irányítottak - és itt megint kitérhetnék a jelenkori párhuzamokra.

️egy szó, mint száz, nézzétek meg a Blokádot! egyben gratulálok Köbli Norbert - forgatókönyvírónak és egész csapatának️