Olvastam Kohán Mátyás barátom kiváló dolgozatát a bezzegkonzervatívokról - a végén linkelem is - és erről eszembe jutott, hogy annak idején én is beszéltem erről, ez még érdekes adalék lehet.
️ 2017-ben még járt ilyeneken a fejem.

Mit gondoltok, miért hiányzik annyira a jelenlegi baloldali közéletnek az egykor volt magyar konzervativizmus? Az MDF, szegény Antalléktól Dávid Ibolyáig és Herényi Károlyig? A '90-es évek lábujjhegyen való létezése? Ad absurdum a 2006 előtti Fidesz? (Mindegy, hogy annak idején ők is árvalányhajas, darutollas, fasiszta pribékeknek voltak elkönyvelve.)

Mert meghunyászkodtak, a legkisebb intésre is csendben maradtak, tudták, hol a helyük és csak a legminimálisabb térben mertek mozogni. Amikor véletlenül mégis olyat tettek, ami csak Trockijtól jobbra értelmezhető, egy nagy levegővel igyekeztek kiböjtölni a rákövetkező hónapokat.
És mindig, mindenért, minden esetben bocsánatot kértek, elhatárolódtak, lesütötték a szemüket.

Hálásan hajbókoltak a leereszkedő vállveregetésekért, amit csicskalájkként kapni tudtak a Minden Fontos Dologról Homályos Dolgozószobákban Döntő Értelmiségiektől.
Már-már önként és dalolva mentek bele abba a megalázó helyzetbe, hogy elfelejtsenek egy sor konzervatív alapvetést, csak nehogy megszólják őket és nehezen évülő bűnként dobták a vulgáris szélsőjobboldal karjaiba az olyan sarokpontokat, elveket, amiket csak újabb nagy csaták árán lehetett visszaszerezni - vagy még úgy sem.

A baloldali közélet megalkotta a saját szája ízére fűszerezett jobboldalt és jaj volt annak, aki háborgatta a status quót. Ez nem magyar kórtünet, Európában ugyanígy jártak a tory-k vagy a kereszténységet és konzervativizmust teljesen a szemétdombra hajító német kereszténydemokraták. A politikai centrumot annyira balra tolták, hogy a centrista mára egy visszafogott trockista, a jobboldali meg mindössze szerény, reakciós rajkista.

Mondom egyszerűbben. Aki napjainkban a felvilágosodás feltétlen híve, az nem jobboldali, nem lehet az. És minekutána ez általános - még ha nem is kimondott - alapvetés a köznapi szélbaltól a köznapi széljobbig, nincs is nagyon miről beszélni.
Viszont ez újfent messzire vezetne és realitásérzék is szükséges, így vissza a kiindulóponthoz.

A baloldal - az elmúlt évekig sikerrel - a saját maga által megalkotott kádári hagyományt, a technokrata hazugságot kérte számon a jobboldalon. Hogy egyáltalán mit képzelnek, amiért elveket emlegetnek. Csak szelídség, visszafogottság, diszkréció létezhetett, hangos szó és lábat megvető kiállás véletlenül sem, különben érkezik az egzisztenciális megsemmisítés. Úgyszólván minden - saját magát legalábbis annak tartó - konzervatívval elhitették, hogy a konzervativizmus mérsékelt. Óriási hazugság.
Konzervatívként csak lángolva, igazságodról teljesen meggyőződve létezhetsz és cselekedhetsz. A konzervatív nem méricskél és nem egyrészt-másrészt érveket fogalmaz, hanem bizonyos tradíciókhoz tartja magát, amikről nem nyit vitát, mert tudja, tradíciói magjai nem evilágiak.
Az igen igen, a nem nem. És azon folyamatokkal szemben, amelyek ellenében egy konzervatív meghatározza magát - helyesebben a világrontó folyamatok határozták meg saját magukat a rend ellen -, nem alkuszik meg.
Akkor sem, ha reménytelennek látszik a helyzet.

️ Mátyás cikke: https://mandiner.hu/cikk/20220111_a_bezzegkonzervativ_lelektanrol