Annyira jó látni, hogy a sajátjai csinálják ki Friderikuszt.

Ahogy korábban is írtam, talán végre tényleg lezárultnak tekinthető az a bizonyos hosszú ‘90-es évek. Nincs már se Havas, se Heti hetes és a médiapiacon még továbbra is számos teendő lenne, de lassan annak az embernek is kitelnek a napjai, aki az angolszász televíziózás legrosszabb hagyományait emelte át a magyarországiba.
Aki mindazt, ami ízléses, szórakoztató és tanulságos is lehetett volna, bazáriként, kínosként és felejthetőként jelenítette meg.

Nem, Friderikusz a ‘90-es években sem volt jó. Nagy különbség van a jókor, jó helyen és a jónak lenni között. Friderikusz előbbi volt.
És kénytelen-kelletlen, de valóban milliók nézték. Persze, hiszen szárnyalása idején még mindig csak pár csatorna létezett idehaza.

️ Ma pedig már látjuk, hogy Havas, a régi _bölények_ vagy éppen Friderikusz nem voltak jók. Ez ilyen egyszerű. Nem azért, mert balosok. Speciel ennek nincs ehhez köze. Pusztán csak elégségesek és kész. Milyen kínos például ma megnézni egy Friderikusz showt?
️ És ugyanakkor mennyire nem kínos mondjuk megnézni egy Mindent vagy semmit? Ennek egyszerű az oka: tagadhatatlan, hogy Vágó István mára az, ami, de a ‘90-es években pont akkor volt szórakoztató, amikor Friderikusz már akkor sem.

No mindegy, lassan a helyére kerül sok minden az úgynevezett szórakoztató televíziózásban is. A cikket linkelem a kommentek között, elképesztő sztorik vannak benne.