Vannak entitások, akikkel egyszerűen nem érdemes foglalkozni. Persze én is gyakran beleesem ebbe a hibába, aztán 5 perc hírnevet adok azoknak, akikkel szemben az egyedüli módszer a figyelmen kívül hagyásuk lenne - mea culpa -, ugyanis ez fáj nekik a legjobban.

Például itt volt Kohán Mátyás nagyszerű cikke az új békepapokról, az Egyház vamzereiről, etc., erre érkezett a válasz, amiben a megszólított egyszerűen fröcsög, matyikázik meg hasonlók.

Sziklaszilárd meggyőződésem, hogy vannak olyan elemek, amikkel nem szabad foglalkozni. Azért nem szabad, mert nárcisztikus, végtelenül hiú, feltűnésben tobzódó entitások és minden őket cáfoló, vélt kvalitásaikat porba rántó írásból csak annyit érzékelnek, hogy ők SZÁMÍTANAK.
Ne adjuk meg nekik ezt az örömet, mert egyáltalán nem számítanak.

️(Egy politikussal, köztisztséget viselő személlyel, bármilyen nevetséges is, nem ez a helyzet.
Aki választható, azzal mindig érdemes foglalkozni.)

Mert az egyikük ocsmány termékeket cipelhet templomok előtereibe meg nudistra strandot játszhat - bár előbbi esetben milyen szép szimbólum volt a rács közte és az Oltáriszentség között -, a másik meg futóbolondokkal lávcsizhat-szercsizhet kommentekben, de mindezek tökéletesen irrelevánsak.

️Akkor fájunk nekik igazán, ha annak vesszük tevékenységüket, ami az a valóságban is: semminek.

Bár kiváló cikkeket szívesen olvasok és közben az egyik is, mint fentebb írtam, olyannyira felnyomta magát, amit kár lett volna kihagyni és öröm nézni.
️ Jó, lehet mégse kár ezekért. Mindenesetre jól szórakozom.