️ A Vasarnap.hu-t és a kollégáimat ért nemtelen támadások miatt az a legjobb döntés, ha távozok a laptól ️

- A harcot azonban nem adom fel, más eszközökkel ugyan, de továbbra is a magyarságot és a kereszténységet fogom szolgálni -

Bizonyára sokan értesültek róla, hogy a kinevezésem óta milyen támadások érték a Vasarnap.hu-t. Elsősorban engem, másodsorban pedig Kassabb Adonis barátomat és kollégámat pécézték ki maguknak a baloldali médiamunkások. Az Adonisról írt egyik lejárócikkbe ráadásul egy olyan családi fotót is betettek, amin a feleségével és az egyéves kisgyermekével látható. Ezzel nemcsak a Vasarnap.hu-nak és munkatársam családjának üzentek hadat, hanem az emberi jó ízlésnek is.

Az én személyemet először egy olyan cikkel próbálták besározni, amit másfél évvel ezelőtt (még a 888.hu munkatársaként) írtam az 1945-ös budavári kitörésről. A legfőbb bűnöm az volt, hogy hősnek neveztem a Budapestet védő magyar és német katonákat. Ugyanakkor jobb, ha tudják, ezredszerre is meghurcolhatnak, akkor sem fogok másképp vélekedni: az a katona, aki hősies hadi cselekedet közben veszti az életét a világtörténelem bármely háborújában, joggal nevezhető hősnek.

Legyen szovjet, magyar, vagy akár német. Ebből nem engedek, nem engedhetek. Többek között az első világháborúban hősi halált halt ükapám emlékét köpném szembe, ha pusztán megfeleléskényszerből változtatnék az álláspontomon.

Arról is már több helyen beszéltem, hogy Otto Wöhler rádióüzenetét, amit az ominózus cikkben idéztem (idézőjelek között) a történelmi hűség kedvéért nem vágtam meg. Így, ahogy egy történelemkönyvben találkozhatunk horogkereszttel vagy sarló-kalapáccsal, az akkoriban szokásos „elköszönés” is benne maradt az idézetben, amelyben a Dél Hadseregcsoport főparancsnoka Hitlert és Szálasit üdvözli.

Már pusztán a kitörésről írt cikkem miatt is rasszistának, antiszemitának és nácinak bélyegeztek. Mindezt úgy, hogy soha egyetlen kijelentést nem tettem, amelyben akár a zsidóságot, akár más etnikumot gyaláztam volna.

Következő lépésként azzal kezdtek el támadni, hogy 2017-ben, 22 évesen részt vettem az Erő és Elszántság Mozgalom néhány tüntetésén. Ezzel kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy az Erő és Elszántság nem náci szerveződés volt, hanem – öndefiníció szerint – realista jobboldali. Sem a mozgalom háza táján, sem előbb és sem később nem követtem el bűncselekményt, nem is ezzel támadnak. Ahogy karlengetős és nyilas zászlóval pózolós képek sem készültek rólam soha (nem úgy, mint Gyenge Dánielről, a Neokohn szerzőjéről). A baloldal szerint a legnagyobb bűnöm az volt, hogy tartottam egy megafont egy tüntetésen.

A legszánalmasabb az volt, amikor előástak rólam 2011-ben, 16 (!) évesen írt kommenteket, amelyekben szerintük tagadom a holokausztot. Az igazság ezzel szemben az (és aki elolvassa a tinédzserként megosztott gondolataimat, ugyanerre a megállapításra jut), hogy nem tagadtam a holokausztot. Sőt, szerdán a Hit Rádiónak elmondtam, szerintem is volt holokauszt, sőt azzal is egyetértettem, hogy törvényi erővel kell fellépni azokkal szemben, akik valamely történelmi tragédiát arra használják fel, hogy etnikai vagy vallási csoportok ellen uszítsanak.

Ehhez képest a 168 órán nemrég már arról cikkeztek, hogy holokauszttagadó vagyok. Így működik a baloldali álhírgyár. Néhány jövőbeli perre azért még legyenek felkészülve a hazug orgánumok.

Sokszor elmondtam és most is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy magasról teszek arra, hogy az ellenoldal mivel támad. Egyértelmű, amit csak a naivak nem látnak be, hogy teljesen mindegy, hogy 1 vagy 99 százalékban nem értesz egyet velük, ugyanúgy fognak gyűlölni.

A lelkiismeretemmel nem a 444, a 168 óra, a Telex, vagy éppen a Neokohn felé kell elszámolnom, hanem a Mindenható felé, aki egyszülött Fiát adta értünk, emberekért.

Nincs min csodálkozni, Jézus Krisztus már kétezer évvel ezelőtt elmondta: „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” (Jn 15,18)

Azt azonban már nem hagyhattam, hogy a kollégáimat miattam gyalázzák. A csütörtöki Pesti Hírlapban a szerkesztőség összes tagját szégyenfalra helyezték, arccal és névvel listázták a munkatársaimat. Mindig van lejjebb, de azt legrosszabb álmaim közepette sem gondoltam volna, hogy az emberi gonoszságnak ilyen mélységei is léteznek. Tisztességes, családos embereket tesznek ki a gyűlölködők haragjának. Olyan újságírókat, akiknek egy része nem is szokott politikai cikket írni.

Be kellett látnom, hogy nekem 26 évesen, feleség és gyermekek nélkül nagyon más a tét, mint nekik.

Illúziói senkinek se legyenek, pusztán azért, mert felmondok, a Vasarnap.hu-t nem fogják megszeretni azok a sátáni erők, amelyek létezésére az elmúlt napok rágalomhadjáratánál nem kell nagyobb bizonyíték. Ugyanúgy a célkeresztjükben lesz a lap, hiszen mindent támadnak, ami keresztény, ami így vagy úgy, de kötődik Jézus Krisztushoz.

Magamat altruista embernek tartom, éppen ezért a jelen helyzetben nem a saját, hanem a kollégáim és a Vasarnap.hu érdekeit kell szem előtt tartanom. A harcot, amit a keresztény Európa és a keresztény Magyarország megmaradásáért folytatok, nem adom fel. Más eszközökkel és máshol, de továbbra is a nemzetemet és a Teremtőt fogom szolgálni.