A nyugati államok ma ünneplik a D-napot.

Sokak szokása mondogatni, hogy Magyarország megérdemelte, amit a második világháború folyamán kapott a szövetségesektől, hiszen rossz oldalt választottunk. Ez van, így lett, járulékos veszteségként leírjuk a bombatámadásokban meghalt tízezreket és ugye mivel ők a Jók áldozatai - minimum tudvalevő, hogy a Jó érdekében meghalni magyarázható, lehetett volna persze okosabban és ügyesebben eljárni, de következőre majd biztos jobban sikerül, nézzük csak meg példaként a kommunizmust -, ezért igazolhatóak. Mindig.

Sajátos véralgebra. Úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben tán a többség számára is elfogadhatóak a halálos áldozatok. Másképpen nem lehet háborút megnyerni, mondják. Szükséges rossz ez a jó érdekében, teszik hozzá. A kényelmetlen döntéseket is meg kell ám hozni, magyarázzák.

Hát persze. Sokan említették már, miként lehet egy háborút megnyerni, még többen értekeztek a szükséges rosszról a jó érdekében - ó, hát persze, a jakobinusok óta mindig megbízhatóan érkező forradalmi terror! Ócska hazugságok, nem kérdés.

Igyekszünk itt erkölcsi kategóriákat megugorni, mintha azok bármit is számítanának a háborúkban. Persze, lényegesek azok is, ha éppen a Jók cselekvéseit szükséges magyarázattal ellátni.
Mint a minapi évforduló a debreceni bombázás kapcsán, ahol pár óra alatt 1200 ember égett el, a mintegy 300 tonna bombával végrehajtott szőnyegbombázásban. A szövetségesek a pályaudvart és környékét akarták megsemmisíteni, de egy kicsit félrehordott az irányzék és totálisan elpusztult az Ispotály városrész.

Tudjátok, na, másképpen nem lehet háborút nyerni, szükséges rossz a jó érdekében a kényelmetlen döntések meghozatala.

És amikor feljegyzett módon földeken dolgozókat lőttek Szabadka mellett a szövetségesek? Hát a Tiszántúlon egy kórházvonat megsemmisítése? Székesfehérvár bombázása, nagyjából 1000 legyilkolt emberrel? Kicsivel később a soproni légitámadás, ahol hozzávetőlegesen 2500-an haltak meg? És a Budapestet ért, nagyságrendekkel több bombázás felsorolásától most tekintsünk el. Ilyeneket elkövethettek ezek a Jó Emberek️, akik csak jót akartak nekünk a gyilkolással? Az biztosan nem lehet. Hogy is lehetne, szobra lehet nálunk Churchillnek meg Rooseveltnek is!
Elég szégyen.

2025-ben különösebben senkit sem érdekel, hogy a belgák hány millió kongóit gyilkoltak meg vagy éppen csak a kezüket vágták le és arról sem igen beszélünk, hogyan teremtették meg a mondvacsinált hutu-tuszi szembenállást Ruandában. Ők, nem a helyiek. Ők. Nincs éppen érdeklődésünk homlokterében, miket műveltek a francia erők Algériában.

Nem háborodunk fel azon, hogy a világ első konc€ntrációs táborait az angolok hozták létre a búr háborúban és kényelmesen lapozunk egyet, amikor az USA-ban a második világháborúban táborokba zárt japánok sokaságáról esik szó, hogy az őslakosok valamivel tényleg gyakrabban felhozott témáját most csak éppen érintsük.

Ezek tudatalattink és a tudatos énünk közötti homályzónában lebegnek. Tudunk is róla, meg nem is tudunk róla. Schrödinger morális macskája. Elpusztult, de életben is van.

Nem fér bele a fejünkbe, hogy mi, a nagy, nyugati eszmék birtokosai sem vagyunk Jók. Jobbak lehetünk, de Jók nem. És az egész nyugati világ abban a kulturális totalitarizmusban fetreng, hogy a mi vívmányaink és fejlődési ívünk a maximum, innen már nem is lehet tovább, amit az emberiség elérhetett, mert mindenhol van 5G és hordhatnak miniszoknyát a nők.
Ennél többre nem vágyunk és kéjes örömmel tespedünk a kényelem langyos mocsarában. Minden rendben van.

Nem árt, ha időnként eszünkbe jut - például a debreceni szőnyegbombázásra való emlékezéssel -, hogy azért nem vagyunk jobbak senkinél, mert emberek vagyunk. És nem gonosz eszmék hatására válunk gonosszá, hanem egyszerűen csak azért, mert lehetőségünk kínálkozik rá.