13 éves múltam 2001. szeptember 11-én. Sokan mondják, joggal, hogy egy esemény történelemre gyakorolt hatását abból lehet megállapítani, mennyi ember tudja, hol volt éppen a megtörténtekor.
Az USA-ban a Kennedy-m€rénylet volt az első ilyen eset a modern történelemben, majd a WTC elleni t€rrortám️dás. A globalizmus _globális_ hatásai pedig abból is látszanak, hogy egyes események a világtörténelemre is minden eddiginél nagyobb erővel bírnak.

Ezért emlékszem 25 év távlatából is az akkori érzéseimre és ezért emlékezik mindenki, akit ismerek. Éppen az iskolából értem haza, letettem a táskámat, bekapcsoltam a tévét, szokásos cselekvések. Minden egyes csatorna egy füstölgő tornyot mutatott. És ha jól rémlik, ez helyi idő szerint még annyira korán volt, hogy pedzegették egy baleset lehetőségét is, lévén még csak az egyik gép csapódott be.
Aztán megérkezett a második.

Egyszerűen beleégtek egy sor generáció fejébe a képsorok. Ne legyen kétség, pontosan ez volt a cél. Hiszen ehhez hasonló addig még nem történt. Céljuk is volt a t€rrorist️knak, hogy olyan videókkal és fényképekkel halmozhassák el a médiát, amelyek félelmet szülnek. És képzeljük, még mennyivel több ilyen lett volna, ha ez a közösségi médiák korában történik.

Gyökeresen változott meg a világ. Fukuyama híres tétele addig sem volt igaz, de a felszínen valóban sokan elhihették, hogy a Szovjetunió bukását követően tényleg beköszöntött a demokratikus aranykor.
Ez az optimista vélekedés alig egy évtizedig tartott.

2026-ra a világ semmivel sem biztonságosabb hely. Mindenkit arra bíztatnék, hogy soha ne bízzon túlzottan abban sem, hogy egy szövetségi rendszer tagjaként bármivel is megbízhatóbb a helyzet.