az ország több mint fele tapsol a Mandiner megszüntetésének, ez az igazság, ezzel érdemes elkezdeni minden megjegyzést. mert ezt nem lehet eleget nyomatékosítani. ami hónapok óta történik, annak a többség örül.

ez nem tetemre hívás, csak a tény kimondása. mert miközben magyar péterezünk, azzal csak palástoljuk a nyilvánvalót. milliók örülnek ennek.
nem minősítem, annak végképp nincs jelentősége, de újra és újra el kell mondani. a tiszázással, kormányzással és egyéb felmentésekkel - mert ezek valójában azok - csak kerülgetjük a forró kását, hogy bírja a többség lelkesedését ez is.
cifrábbak is, kevesebbek is, meg ez is. ez a lényeg, semmi más.

igen, erre szavaztak. igen, ez tetszik. nyilvánvalóan érdemes azon elgondolkozni, hosszan, igen hosszan, mi vezetett el idáig, de a végeredményen nem változtat.
na, hát ez az, ami megvitatásra érdemes, nem az, hogy a kifejezetten műveletlen és erre büszke miniszterelnök és köre - ilyen már sokszor volt a történelemben - mit tesz vihogva és mit nem tesz vihogva.

60-20, ez a nagy harci helyzet, bátya. és miközben majd megint megváltoztatjuk a világ menetét papírokon és verbálisan, tán ezen a helyzeten sem ártana mélázni.

egyebekben méltattam én már eleget a Mandit, nem titok ez senki előtt. a Mandinak köszönhetem, hogy publikációs lehetőséget kaptam, fejlődhettem és kiváló csapat tagja lehettem - soha nem múló hálám Rajcsányi Gellértnek, aki mindig akkor szerkesztett, mikor kellett, mindig akkor fogott vissza, mikor kellett, mindig akkor buzdított, amikor kellett.
most ez van.

pozitívumok is akadnak azért. az ilyen vamzerek, mint Petykó, soha nem elégedettek, mindig érzik ott belül az árulás súlyát. ugyanígy a környezete is. és az kifejezetten kellemes érzés, hogy a felszín alatt ezeknek mindig rossz.

ez a szellemi kör meg azelőtt is létezett, hogy Petykó a nejének köszönhetően lett valakicske és azután is prosperálni fog, hogy Petykó eltűnik, mint a gatyaváltás. bár ő olyat indokolt esetben sem tesz.