“a gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony permeteg.” s íme bandukolt az úton, karakán, peckes lépésekkel. durr bele, Ludas Matyi, dirr bele! öles mód, úgyszólván és azonképpen a NER által gyötrelmessé tett úton, általa, vele legyőzendő ellenfelei irányába.
és a mindenre elszánt Szent György, mielőtt (MIDŐN) azon Szigetek szentséges dalnokai által felrügyeztetett dárdáját célra tartotta volna, szeme világának vakfoltja melletti, perifériális látásának cilindere mögül megpillantotta a lánykát.

leánykánk remegett, mint semmi ágán a szíve. utoljára talán Hárún ar-Rasíd válthatott ki ilyetén érzelmeket hölgyből, mikor gólyakalifaként a mutabor visszafelé is működött, habár Hauff ezt másfajta módon meséli, mint Babits, Karinthy esetét meg aztán hagyjuk, elég az hozzá, hogy csak állt ott a leányzó, megbabonázva, csodálattal teli szembogarakkal.

és Péter - nevezzük nevén és mit Péter! hát Péterünk, úgyis, mint kőszikla - megállt egy pillanatra. dárdáját - amint azt már jeleztük, ez a dárda nem akármilyen dárda volt, hanem azon Szigetek szentséges dalnokai által felrügyeztetett dárda - leeresztette, pár apróbb szökellést követően ott termett a leányzónál, aki eddig senki másra, csak Godot-ra várt.

és Godot megérkezett!

- eppur si muove - súgta hanyag eleganciával Péterünk a leányka fülébe.
- dicsértessék - sikoltotta válaszként a leányka.
- ezeket a formaságokat talán most hagyjuk, annyi időnk mégsincs - legyintett flegmán Péter, hanem aztán mélyen a leányka szemébe nézett.
- jegyezd meg, ami ma történik. kisztihand.

nem várt ott oly’ sokat Péterünk. dárdáját maga elé szegezte - amint azt már jeleztük, ez a dárda nem akármilyen dárda volt, hanem azon Szigetek szentséges dalnokai által felrügyeztetett dárda -, majd egy futó mondatot dobott a leányka felé, mielőtt mindent elsöprő rohamra indult az Inga Kávézó előtt.

eonokkal később gyakorta kérdezték a leányzót, vajh’ a hős vitéz mit mondott neki, hiszen a szavak hangját elnyomta a történelem zaja. a lassanként agg korba érkező leányka finom mosolyokkal minduntalan elhárította ezeket a kérdéseket. csupán légies gesztusai szolgáltak válaszként.
és így leélt egy tisztességes életet, tisztességes életkorral.

hanem csakugyan eljött nagy soká’ neki is a vég. családja körbeülte, mindenki felsorakozott. nagy volt a híre, érthető a tisztesség. és végül, végül, ó, hát eljött AZ A PILLANAT IS!

- mama, kérem, mi volt az a mondat? - hajolt fölébe legidősebb dédunokája méla áhítattal, enyhén csorgó nyállal.

a szépséges öregasszony ránézett és utolsó suttogással lehelte ki:
- büdös a szád.