nem tudom, mélységében mi igaz abból a kérdőívből és a sajtó által említett, állításuk szerint abban szereplő kérdésekről, amelyeket a Fidesz küldött ki tagjainak, de a párt reakciója alapján nagyjából megfelelnek az értesülések a valóságnak - nem vagyok párttag, így nem tudom.

egy dolog azonban biztos. ez az én politikai közösségem, minden hibájával, bűnével, érdemével és diadalával. ahogy korábban írtam, 7 százalékon is, mint ‘94-ben, éppen Parlamentbe jutva, 50 százalék felett, magabiztos kétharmaddal és 19 százalékon is.

aztán, hogy összességében mi lesz a párt sorsa, kiderül. de a közösség mindig több, mint aminek nevezzük és ezen semmi sem változtat. baromi elkoptatott, de pont ezért igaz.
a politikában a siker nem végleges és a kudarc sem végzetes. ám Churchill mondatának folytatását sokan elfelejtik, pedig az a lényeg. úgy fejezi be, hogy a folytatáshoz szükséges bátorság az, ami számít.

gondoljatok bele, mi áll e szavak mögött. Churchill vezetésével a britek megnyerik a háborút, majd az 1945-ös választásokon a tory-k döbbenetesen komoly vereséget szenvedtek el a baloldaltól: a konzervatívok 197 mandátumával szemben a Munkáspárt 393 képviselői helyet szerzett.
az összes voks felét és a parlamenti helyek több mint 61(!) százalékát.

6 évvel később az akkor 77 éves Churchill ismét kormányfő lett. ez a politika.