van ez a polémia, bent kell vagy sem ülni a Parlamentben.

bent.

köszönöm szépen!

jó, kicsit bővebben. pontosan mi voltunk azok, akik az akkori ellenzéki képviselők akkori törekvéseit az akkori kétharmad birtokában gúnnyal illettük. hogy akkor minek indultak el, a játékban mindig van győztes és mindig van vesztes, aki ezt nem méri föl, minek indul, a pénzt bezzeg fölveszi, de bejárni már derogál neki, minek játssza a fejét, miért él vissza a választói bizalmával, etc.

a helyzet egyszerű. nem muszáj országgyűlési képviselőnek indulni, senki sem kényszeríti rá az embert. de ha így tesz és választópolgárok alsó hangon százezrei szavaznak arra a listára, amelynek köszönhetően bekerülhet - no pláne, ha milliók, no no pláne, ha egyéni mandátumot szerez -, akkor kötelessége vállalnia a tisztséget.
és valóban, ha nem tetszik neki, ami van, adja át a posztját, hogy más képviselhesse a választókat.

sőt, abban is van ráció, hogy Magyar Péter felszólalásai alatt vonuljon ki az ellenzék. erős, komoly jelzés.

de ab ovo? az kutyakomédia. az volt ‘22-ben és az ‘26-ban is. miközben nem kérdés, hogy politikai közösségünk számos tagját meghurcolja majd ez a képességtelen brigád, miközben ugyanők majd könnyes szemekkel bizonygatják, hogy Jó Mberek️ és mint egy igazi kvék€r közösség, soha nem nevettek egyetlen viccen sem.
SOHA!

pont ezért is kell bent maradni. hogy ott is legyen hangjuk a majdani meghurcoltaknak.