️3 hónapja a választásnak️

többször elmondtam már, hogy a feldolgozást és a szembenézést - magam szemébe nézést - lassan, ha szabad a klasszikust idézni, lépésről-lépésre végzem el. sokkal könnyebb út azon nyomban elmondani, hogy nahát, ez, az, meg amaz is hiba volt, de ennél én egy kissé bonyolultabban, na jó, lassabban működöm.
organikus önkritika nem létezik egyik pillanatról a másikra. Pál apostol a megtérése után nagyjából 3 évet töltött elvonultan, szóval bizonyos dolgokat nem árt magadban jócskán megemészteni.

és ez nem tespedtség meg agónia, hanem természetes emberi viselkedés. aki mást mond, bizonnyal okkal teszi, de ezen okok boncolgatását ehelyütt hanyagoljuk. maradjunk annyiban, hogy az lép azonnal tovább és sürgeti ezt másoknál is, akinek nem fáj igazán.

ha nem is a sokadik, de bőven nem az első vagy második ilyen posztom ez, amiben a saját felelősségem és hibáim próbálom saját magam előtt feltárni. mert még egyszer. másra mutogatni nagyon könnyű. kivonni magad a felelősség alól még könnyebb, mintha előkelő idegen volnál.
ilyet nem csinálunk, ha gondolunk bármit is a világról.

nekem a mai nap jutott eszembe, hogy számos önbecsapásom közük az egyik az volt, hogy a Fidesz, mint bizonyos szempontból világnézeti párt - valójában persze gyűjtőpárt volt, de én is, mint sokan mások, ezzel azonos mértékben világnézetinek is gondoltuk -, azért nyer nagy arányban választásokat, mert ebben a világnézetben, de legalábbis azok többségében osztozik a magyar választópolgárok közel vagy több mint többsége.
nem.

a magyar választók azért szavaztak a Fideszre nagy arányban, mert jól és főleg jobban éltek, mint az adott választást megelőző választások idején. aztán megint. és amint úgy érezték, hogy nem élnek jobban, de legalábbis érzésük szerint tán nem eléggé jól, rögtön nagy arányban a váltás mellett döntöttek. igen, voltak bőven más tényezők is, de most ezt a részt tárgyaljuk.

és ez borzasztóan fontos tanulság. a leginkább abból látszik ennek a tézisnek a bizonysága, hogy egy olyan párt nyert 3 hónapja, amelynek semmilyen világnézete sincs, semmiről nem gondol semmit - ami bizonyos szempontból riasztóbb, mintha gondolna valamit, amivel nagyon nem értek egyet.
de a Tisza semmi más, csak egy protestpárt, Bódistól Hegedűsig, akikről gondoljak bármit is, de lefogadom, a protesten kívül kevés axiómában értenek egyet.

egy végtelenül üres, jellegtelen, színtelen-szagtalan és pláne képességtelen párt a Tisza, ami csak annyit üzent: nem a Fidesz vagyok. és az emberek a fentebb vázolt okok miatt azt mondták, oké, cső, jövök.

félre ne értsetek, ez nem a választók lenézése, éppen az ellenkezője! végigvették a felmerülő lehetőségeket és legjobb belátásuk szerint döntöttek. semmi nem lett itt túltolva, pont olyan volt a kampány intenzitása, mint ‘18-ban vagy ‘22-ben. ugyanazok voltak az elgondolások, ugyanazok a megvalósítások, amik sorban hozták a kétharmadokat, 4 éve a legnagyobb győzelmünket.
ambivalens módon pont nem a kampány minősége számított - meglehet, régebben sem -, hanem az emberek személyes helyzete vagy annak érzékelése.

jobban élek vagy sem. élek-e annyira jól, mint gondolom, hogy kéne vagy sem. ‘14-ben, ‘18-ban és ‘22-ben erre az volt a válasz, hogy jól és jobban. a kék plakátok pedig akkor és most sem számítottak ebben.

ezért ahogy már pár hete is írtam, azzal az illúzióval kell leszámolni, hogy világnézeti párttal választást lehet nyerni. pontosabban lehet, ha a többség jól érzi magát - de akkor simán gyűjtőpárti jelleggel nyersz. és nem lehet, ha az emberek nem érzik jól magukat, maximum ha nagyon nem érzik jól magukat és extrémen elitellenes vagy, de arra nagyjából csak szörnyűséges történelmi példák léteznek.

gondolhatsz sarkalatos dolgokat a világról - én gondolok is bőven -, de tudomásul kell venni, hogy az emberek jelentős része ha jól él, maximum elviseli, ha bele akarsz szólni az életébe, még ha csak abszolút verbális szinten is, ahogy tette a Fidesz, ha meg saját megítélése szerint vagy valójában sem él jobban, akkor meg nem viseli el. és protestálni fog egy olyan párttal is, amely semmit sem gondol semmiről.

ennek az ellenkezőjét én is elhittem. mea culpa. ettől sem fogok máshogy gondolkozni a világról és ugyanúgy el fogom mondani a véleményemet. szerencsés helyzetben vagyok, hiszen nem választott tisztséget akarok. kényelmes helyzet.
de aki hatalomra vágyik, az a jelenlegi világban nagyjából semmiről sem mondhat semmit. aki pedig világnézeti pártot épít - egyébként nagyon helyesen -, az egymaga nem kap főhatalmat.

it’s the economy, stupℹ️d, mondták nagyon helyesen a ‘90-es évek elején az amerikai kampánystratégák. higgyétek el nekem, ha a ‘22-es gazdasági helyzet volna ma, győz a Fidesz. Brüsszel mindent meg is tett azért, hogy ez még egyszer elő ne fordulhasson, de most ez is mellékvágány.

lényeg a lényeg, soha ne értékeljük túl a magunk igazát és soha ne gondoljuk többé azt, hogy az általunk vallott jó élet gondolatai vezetnek minket győzelemre vagy visznek kudarcba. a valóság sokkal kiábrándítóbb, egyben igazabb.
és ez a maga fájdalmával is örökre szóló, hasznos lecke.