️könnyen lehet, hogy szépen-lassan újabb trendfordulat következett be a politikában

nem tudom, így van-e, remélem, nem, de egyáltalán nem kizárt. ahogy 2010 is trendforduló volt és - nevezzük jobb kifejezés hiányában így - unortodox fejlemények követték egymást a Brexittől Trump megválasztásáig, a rendíthetetlen Orbán-korszakon keresztül, úgy most ennek a korszaknak vége, a britek úgy igyekeznének vissza az Unióba, mintha kötelező volna, Trump támogatottsága soha nem látott mélységekben, Vucsics megbukott, et cetera.

(különben Trump példája jól megmutatja, micsoda f️$zság, ha politikai tisztségek idejét időkorlátokhoz kötik. a saját korát most tegyük félre, de minekutána pontosan tudja, nem lehet belőle újra elnök, azt is tudja, hogy mindent megtehet. mit veszíthet?)

most pedig rekordtámogatottsággal kikaptunk és ha 4 év múlva akár 1 millió feletti szavazót vesztene a Tisza - jelenlegi szabályokkal -, akkor is simán lehetne kétharmada, lásd 2014-et.
mert ez a sokszor hangoztatott, patrióta - édes jó ég, mennyire utálom ezt a szót, ami csak arról szól, hogy balosokat is be lehessen rántani - előretörés Európában pont olyan legenda, mint a jetié.
sokan állítják, hogy tanúi voltak, csak bizonyíték nincs rá.

és lehet úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, de sajnos akkor pont ott fogunk tartani 2 év múlva, mint most. mindegy, ilyen bonyolult dolgokhoz csak kőfaragók és balettáncosok értenek.

egy dolog, mondjuk ennél valamivel több, nem olyan sokkal, de több, szóval az tölt el nyugalommal, hogy számos tehetséges embert ismerek, barátaim többek között, akikkel így is küzdeni fogunk.
ilyen a habitusunk, mit van mit tenni. és végre nincs probléma abból, ha kiszólsz az úgymond kórusból, mert nincs olyan, hogy kórus.