️meglehetősen szőrmentén követtem a tegnapi kongresszust. de nem tudok mit tenni, akkor is összeszedem a hírmorzsákat, ha arra nemigen érzem magam motiválva. valószínűleg ez is az oka annak, hogy annak idején, immár lassan 10 éve, ha nem is ugyanezen az oldalon, hisz azt törölték, elkezdtem közélettel foglalkozni.
mert szórakoztat és kész. ezen a ponton elegánsan lépjünk túl a dicső múlton, nem az önéletírásom kezdő fejezete itt a helyzet.

teljesen hevenyészett, össze és vissza módon az alábbiakat gondolom.

1️⃣. az ún. polgári közép és az ún. nemzeti radikalizmus szembeállítása teljesen politikaidegen dolog, ugyanis ez nem valamiféle politikai irányvonalon múlik, hanem Orbán Viktoron. az ún. polgári közepet és az ún. nemzeti radikalizmust soha nem a Fidesz tartotta össze, hanem Orbán Viktor és mindaddig meglesz kettejük _koalíciója_, amíg Orbán a politikai vezető.

Orbán távozásával szinte azonnal olyan helyzet áll majd elő, ami legkésőbb a 2000-es évek közepéig volt: kisebb-nagyobb, kvázi és inkább jobbos pártok egymással is harcolnak. ezt a helyzetet Orbán szüntette meg és addig marad így, amíg Orbán a táltos.
és persze valid felvetés, hogy milyen legitimáció marad egy ekkora vereség után, de a kongresszus ezt is megválaszolta. amiként az is valid felvetés, hogy miért is kéne minden irányvonalnak egy pártban csoportosulnia, hanem legyen valódi verseny. ebben is van ráció.

csak akkor szembe kell nézni azzal, amit Kohán Matyi találóan CDU-betegségnek nevezett el. ebben az esetben ugyanis a parlamenti többség megteremtése is kihívás. nem állítom, hogy sejtem, melyik a jobb, de ezek a lehetőségek.

személyes véleményem szerint most nem volt, nem lehetett Orbánon kívül más lehetőség. annál markánsabban ugyanis nem üzenhette volna meg a párt, hogy viszlát és kösz a halakat. azt meg eléggé érzi a választó. valamint minden érzelmi túlcsordulást leválasztva, ma is ő a legnépszerűbb jobbos politikus.

2️⃣. azok a bizonyos üzenetek. én továbbra is fenntartom, hogy a kampányban elhangzottak, különös tekintettel a háborúra és az azzal járó gazdasági nehézségekre, mind valós veszélyeket jelentenek és jelentettek, mindennapi hatásokkal. nyilván a vége felé kissé kellemetlen volt, hogy Trump, aki 2015 óta a republikánusok héja-üzemmódjának leállításával kampányolt és nota bene, első elnöki ciklusában valóban az első elnöke volt az USA-nak emberemlékezet óta, aki nem indított háborút, nos ugyanez az ember ‘25-ben és ‘26-ban kis túlzással naponta támadott meg szuverén országokat.
így azért nehézkesebb kiállni mellette mindenben.

de vissza az üzenetekhez. ezeket bizonyosan nem tudtuk/tudtam jól elmondani, komoly felelősséget, dühöt és szomorúságot érzek ettől, mind a mai napig. sokáig így is lesz.

ám egy dolog az igazad és egy demokráciában megint egy másik a többség igaza. a Fidesz hosszú éveken keresztül zseniálisan érezte, mi foglalkoztatja az embereket és azt a maga politikai javára keretezte, okosan, egyébként nagy általánosságban morálisan is helyesen. viszont lássuk be, a kongresszuson is elhangzott témák egy része egyszerűen nem érdekli az embereket. itt és most legalábbis nem. ezzel muszáj lesz kezdeni valamit, ami a Fekete Lovag-analógiát nem hozza elő az emberekből.

egy téma fontosságát ettől még soha nem annak népszerűsége adja meg, de azért egy demokráciában a választásokon induló pártoknak óhatatlanul törődni kell olyan témákkal is, ami nem az adott pártot, hanem az emberek többségét foglalkoztatja - feltéve, ha tömegpárt óhajt maradni és nem világnézeti. utóbbi esetben élhet az önzés luxusával, csak magában kormányozni nem fog.
ezt egyébként én sem éreztem ilyen formában a választásokig, szintén van mit felróni magamnak.

3️⃣. az elégedetlenkedők. tök jogos, hogy hallatják a hangjukat. azon csodálkozom, miért nincsenek többen. szubjektíven nézve abszolút meg is értem őket. és akkor megint, ez a személyes meggyőződésemből fakadó megállapítás lesz, amit nem kell senkinek magára vennie és más megfontolása pont olyan érvényes lehet.

ha részt veszek valamiben, ha leteszem mellette a garast, ha csinálom a politikai közösség érdekében, akkor is, ha ezzel vagy azzal személy szerint éppen nem értek egyet, de a közös céllal föltétlen - és ez nem ritka ám, az élet természetes része egy irodában és focicsapatban is -, majd kudarcot vallok, ám a kudarcig fegyelmezett harcos voltam, akkor nem érzem azt túl elegánsnak, hogy rögtön másokat vegyek elő.
és ezen senki, még véletlenül se sértődjék meg, távolról sem az a célom, máshogy működik mindenki.
valamint a gondolat zárásaként megint elmondom, _MINDEN_ keserűséget maximálisan átérzek.

4️⃣. a konklúzióm. ez a kongresszus pont arra volt jó, amire szánták. bár évtizedek óta nem látott válságok, nehézségek és kihívások közepette, de él a Fidesz. és a szokásos, mindennek meg kell változnia, hogy minden a régi maradjon, mondom ezt erős túlzással. az idő eldönti, hogy a szervezeti rendszer átalakítása mennyire szerencsés, szerintem önmagában a választókerületi beosztással nem volt gond. minden rendszer annyira jó, amilyen hasznosan működik.

továbbra is tartom, hogy a nagy képet tekintve ősz elejéig nem sok politikai cselekedetnek van értelme. a konkrét kormányzás kezdetéig tartanak a soha nem látott mézeshetek és aztán is jelentős idő lesz, mire nem kevesen feleszmélnek.

annyit tudok, hogy nekem ez a politikai közösségem. 50, 20 és 5 százalékos támogatottságnál is - mint anno Domini. egyáltalán nem látom pozitívan a jövőt, de ugye nem azért tűzünk ki feladatokat magunk elé, mert azok könnyűek, hanem azért, mert nehezek.