ez tényleg a patríciusok lázadása volt

tegnap többek között az alábbiakat írtam:

“önmagában a világon semmi gond nincs azzal, hogy vagyonos emberek vannak a kormányban. (…) azon oknál fogva, mivel nem vagyok se szocialista, se egyéb balos kultusz híve, ezért nem gondolom azt, hogy valaki minél nincstelenebb, annál derekasabb ember - (…). sőt, alapvetően azt gondolom, hogy egy magabíró ember tehetséges, miközben ez egyáltalán nem ökölszabály, de legalábbis általában igaz.”

van azonban a helyzetnek egy másik oldala is. mert az új kormány szinte minden tagja valóban jelentős vagyonnal rendelkezik, hovatovább gazdagnak nevezhető. és mondom, ez nekem a fentebb vázoltak miatt tök oké.

azonban mégiscsak egy nem túl gyakori együttállása a tényezőknek az, hogy nem a plebejusok érezték tarthatatlannak a helyzetet, hanem a patríciusok. nem a lakótelepek, hanem a lakóparkok. nem a nincstelenek, hanem a nyertesek. egy olyan politikai hullám tetején ül a kormány, amely hullám alkotórészei szinte kivétel nélkül az elmúlt 16 év nyerteseiből állnak össze.

akik közül sokan nem azt nehezményezték, hogy nincs elég, hanem azt, miért nincs még több.

és persze ez is leegyszerűsít, mert nyilván sokan voltak a vesztesek is, érthetően csalódottak is, fölösleges ezt kétségbe vonni. valamint attól még, hogy valaki nyertes, a csalódottsága, kiábrándultsága, legyen az jogos vagy jogtalan, tartsam igaznak vagy sem, politikailag pont olyan valid, mint az én véleményem. ha már a játék neve demokrácia, akkor ismerjük el a szabályait.

ettől még a helyzet az, hogy aki egy számára gazdaságilag kedvező helyzetben is elégedetlen volt és elmúlnak a triumfálás hónapjai, materiális alapon továbbra sem fogja magát jobban érezni.
bár ki tudja, az elmúlt hónapokban tévedtünk már nagyobbat is.