nincs nagyobb dőreség, mint egy demokráciában számon kérni az embereket, miért döntöttek úgy, ahogy döntöttek. ez a _Szabó Tímea 2011-ben_-típusú, nem túlzottan sikerorientáltnak tűnő mestervágás.

pont mi voltunk azok, akik a sikerek idején - joggal - azt mondtuk, az emberek világosan beszéltek, azt el kell fogadni. a gúnyon túl ezért nem számít, miként tettek volna azok, akik _nem_ mentek el voksolni és így tovább, és így tovább.
annyiszor végighallgattuk ezeket a keserűség szülte butaságokat 2010-től 2026-ig és még egyszer, joggal nevetségesnek tartottuk őket.

április 12-én a választók döntöttek. nem kicsit döntöttek, nagyon döntöttek. nagyon. nagyon. sőt, nagyon. nem csinálok úgy, mintha ne tartanám ezt szomorúnak. de ettől még napjaink játékszabályai alapján ez a helyzet. innen kell építkezni.

és ha valamit láttunk, az az, hogy nem megy úgy - lásd még 2010-től 2022-ig a baloldalt -, hogy ab ovo megkérdőjelezzük a nem velünk egyetértők képességességét. még mielőtt, ez utóbbi elsősorban persze magamnak szól, mint ahogy minden tépelődésem is. idejétmúlt dolog ez, de én magamnak üzenek és magammal beszélgetek, magamnak teszek szemrehányást és magam vállalom a felelősséget.

ezért is van most szükség több tépelődésre és gondolkozásra, kevésbé forradalmiságra, mert ha nincs tépelődés, kissé nehezemre esik megérteni, mire föl kéne forradalmárkodni. a kis szent háború is valami, de most igazán itt az ideje a nagy szent háborúnak.
van időnk, sajnos.

tE jÓ éG, Ez NeM bÉkEpÁrTi, MoNdTa FéLmŰvElT!