piaci szektorban az emberek mindig jóval többet keresnek, mint a közszférában. ez faktum.

a jó szakembereket, akik valami oknál fogva elhivatottak a köz szolgálatára, szolgálni szeretnék hazájukat, közösségüket, esetleg meg lehet azzal győzni, hogy figyelj, tudom, itt csak a magánszférában kapható fizetésed 70 százalékát tudjuk neked megadni, de gondolj bele, része lehetsz annak az építésnek, amivel honfitársaidat szolgálhatod!

ha ugyanennek a szakembernek azt mondod, hogy a magánszférában kapható fizetésed 30 százalékát tudnánk megadni, sok sikert a családod eltartásához, akkor ez az illető megköszöni az ajánlatot és távozik.
ki marad? aki kevésbé jó.

lehet ezeket a populista lózungokat nyomatni, igen jelentős lumpenréteg üzembiztos módon érkező rajongását kivívja, de ha valakit nem hogy nem fizetsz meg, hanem elvárod, hogy sokkal kisebb pénzért dolgozzon, mintsem egyébként megtehetné, akkor nem a közösségéért fog dolgozni.

nagy felelősség, nagy pénz, nem a szocializmusban élünk, hála az égnek. és tudom, még tartanak a mézeshetek, de herótom van minden ilyesfajta, vérbalos szájtépéstől.

azonban van egy jobb ötletem! lehetőleg fizessenek a képviselők azért, hogy ott lehetnek a Parlamentben, egy területi bankfiókvezető keressen jobban, mint a miniszterelnök, valamint vezessük be a pénz nélküli társadalmat, a javakat egyenlően osszuk el és térjünk vissza a klasszikus, római jog által traditiónak nevezett jogügyletekig!