természetesen semmi csodálkoznivaló sincs azon, hogy Gálvölgyi a választások után - saját elmondása alapján - könnyes szemekkel lépett ki az utcára. azon sem, hogy - saját elmondása alapján - azt hitte, itt lövetni fognak. nyilván, mint sok százezren, ő is próbálta elhinni azt a marhaságot, hogy itt diktatúra volt. bár az igazat szólva, Gálvölgyi pontosan tudta, hogy ez marhaság. egyrészt nem hülye, másrészt ő maga tisztában van vele, milyen egy diktatúra ünnepelt, kiemelt művészének lenni.

ez semmit sem von le az egykor valóban komoly színvonalon létező komikusi képességeiből.

de azért mégiscsak felháborító, hogy az egykori elvtárs, aki egy katonailag megszállt ország párturalmi diktatúrájában zavartalanul, mi több, örömmel, mély sikerekkel elvolt, az egy demokratikus országban végigsírta az elmúlt éveket.

nem a politikai rendszer ennek az érzésnek az oka, művész úr, hanem az életkor és a megkopó képességek. ez mindenkor szomorú, persze. a kérdés csak az, hogy most az új Kánaánban, amikor pontosan ugyanannyi vagy még kevesebb lehetősége lesz, ki válik hibássá?
a Zorbán, mint 2009-ben a Heti hetesben?

sok sikert a továbbiakra!